Új bejegyzés Frissítés

2013.12.03. 17:35 Dorka

név Mockingbird fajta angol telivér tulaj Dorka születési év 2010 nem mén szakág galopp táv rövidtáv bokszlink >>     heti edzésprogram   reggel (délelőtt) este (délután) hétfő legelő 1200m, h, 3 (85%) kedd 1000m, gy, 0 (75%) futószár szerda 1300m, gy, 1 (80%) legelő csütörtök terep, erőnlét futószár péntek legelő 1200m, h, 3 (85%) szombat 800m, h, 0 (100%) futószár vasárnap legelő futószár h – homok pálya gy – gyeppálya 0, 1, 3 – az edzésben segédkező lovak száma edzés előtt ~ minden edzés előtt Az edzésre való tekintettel Bird-öt már behozták a karámból, így békésen, lehunyt szemmel álldogált a szénaillatú istállóban, a tágas bokszában. Érkezésemre felkapta a fejét, és halk nyerítéssel üdvözölt. Ahogy beléptem a bokszába, a fejét dugta oda hozzám egy kis simogatásért. Jó tízpercnyi dögönyözés után aztán nekikezdtem az érdemi munkának. Gumis vakaróval fellazítottam a szőrét, majd gyökérkefével kisimítottam az elhullajtott szőrszálakat és a port. Ezután egyesével felkértem a lábait, patakaparás céljából, majd utolsó simítás gyanánt kifésültem a sörényét és a farkát. Ezt követően a hátára helyeztem az alátétet és a nyerget, és eligazgattam a martingált, végül a fejére csúsztattam a kantárt. Mivel Bird munkára készen állt, felkaptam hát az istállófolyosón heverő kobakomat, és kivezettem az izgatott mént az istállóból.   bemelegítés ~ a futószáras és a terep edzés kivételével minden edzés előtt A pálya előtt az edzőnk feldobott a hatalmas sárga mén hátára, majd bevezette a ficánkoló mént a fehér léckerítésű, ovális galopp pályára. Az első ötszáz métert élénk lépésben tettük meg, mert Bird rettentően izgatott volt, mint minden alkalommal, ha a versenypálya közelébe került. A lépés után ügetésre ösztökéltem a lovam, és beletelt pár lépésbe, mire Bird mozgása összeszedett lett, és elkezdte kizárni a külvilágot, hogy rám figyeljen. Mikor közbeértünk a mérföldes (1600m) pályán, könnyű, lassú vágtába ugrattam a telivért. Éreztem rajta, hogy szíve szerint teljes erejéből futna, de nem engedtem neki, így egy rövid idő után feladta a harcot, és nyugodtan vágtázott körbe, a külső ív mentén, míg vissza nem értünk a kapuhoz. edzés 1 ~ 1200m, homok, háziverseny – 3 lóval (85%) A mai edzésprogramban háziverseny szerepelt, így hát a bemelegítés után a három másik lóval együtt beálltunk a startgépekbe. Bird minden idegszálával a rajtra koncentrált, amikor kivágódtak a kapuk, egyből kiugrott, és a rá jellemző hosszú galoppokkal megkezdte az 1200m-es táv maga mögött hagyását. Már az elején látszott, hogy gyakorlatilag közte és egy koromfekete mén között fog eldőlni a kis háziverseny sorsa. Nem akartuk teljesen meghajtani a lovakat, éppen ezért nem hagytuk őket teljes sebességgel száguldani, csak egészséges keretek között hagytuk versengeni őket. Fej-fej mellett haladtak, amikor már csak kétszáz méter volt hátra. Kicsikét megmozgattam a szárat a kezemben, amitől Bird belenyúlt a galoppjaiba. Még ekkor sem pörgött teljes fordulatszámon, de a futamot így megnyertük fél lóhosszal. Miután felvettem a lovamat, büszke mosollyal paskoltam meg a nyakát. edzés 2 ~ 1000m, gyep – egyedül (75%) A pálya elejétől kezdve ügettem Birddel 300m-t, majd könnyű vágtába ugrattam. Hatszáz méternél aztán átugrattam galoppba, de nem hajttam, sőt vissza kellett fognom, ha nem akartam, hogy kifussa magát. A pálya belső oldalán haladtunk, hogy szokja, verseny közben is ez a cél, hiszen itt kell a tényleges távot funi, míg külső íven sokkal többet. Az utolsó háromszáz méteren aztán engedtem egy kis szárat, aminek hatására Bird még jobban megnyújtotta a galoppjait. Annyira beleélte magát a futásba, hogy csak nehézkesen tudtam őt fölvenni, de végül sikerült, és elégedettségem jeléül megpaskoltam és megölelgettem a nyakát. edzés 3 ~ 1300m, gyep – iramlóval (80%) A mai napi edzés a leghosszabb edzés Birddel a pályán. A másik ló, aki segít Birdnek és nekem, egy tíz éves, nyugdíjazott kanca. Beálltunk a startgépbe, és vártuk, hogy kezdetét vegye a párharc. A kapuk kinyílása után a két ló egymás mellett galoppozva kezdte meg a távot. Birddel már a legelején a belső kerítés mellé húzódtam, hogy a legrövidebb íven haladjunk. Az utolsó háromszáz méternél aztán egy kicsit ráhajoltam a sárga mén nyakára, aki gyorsított a tempóján, noha még mindig kézben tartottam. A velünk galoppozó kancával egyszerre értük el a táv végét, amikor apránként felvettem Bird-öt ügetésbe, majd lépésbe. Megölelgettem és megpaskolgattam a lovam nyakát, majd visszaballagtunk kapuhoz. edzés 4 ~ 800m, homok – egyedül (100%) Rövid ügetéssel kezdtem el a mai tényleges edzés, majd kétszáz méter után vágtába ugrattam Birdöt. Újabb kétszáz után már hosszan elnyúlva galoppozott a sárga telivér. Fél távnál aztán engedtem, had menjen, hiszen a mai táv rövid volt, ám a maximumhoz közeli teljesítményt vártam el a lovamtól. Ő pedig meg is felelt ezeknek, hiszen szélsebesen galoppozott a pályán. Láttam elsuhanni, az 1200m-es táblát, az edzőnk mosolygó arcát, így szépen lassan elkezdtem felvenni a száguldó mént. Nem tetszett neki, hogy vége a futkorászásnak, de lassacskán sikerült megállnunk, és a külső íven visszasétálnunk a kapuig. Menet közben alaposan megdicsérgettem a lovamat, amit ő elégedett horkantással, és magasra szegett fejjel vett tudomásul terep edzés ~ erőnlétfejlesztés – iramlóval Az istálló elől indultunk, az edzőnk ül a másik lovon, a tíz éves fekete kancán, Belle-en. A karámok között léptünk ki a lovas park körül húzódó fölútra, ahol hosszú ügetéssel melegítettük be a lovainkat. Bird elképesztően élvezte a szabad levegőn töltött időt, és bár a pályán is imádott dolgozni, a tereplovaglásokat sokkalta jobban kedvelte. Jó egy-másfél kilométer ügetés után aztán vágtába ugrattuk a lovakat. Nem engedtük őket nagyon menni, hiszen ennek az edzésnek a célja az, hogy erősödjenek, izmosodjanak, és javuljon az állóképességük. Voltak kisebb emelkedők és lejtők az utunkon, ám végig ugyanolyan tempóban haladtunk. Nagyjából két kilométer után ügetésbe vettük föl a telivéreket, majd hosszú száron léptünk vissza a birtokra. futószáras edzés ~ átmozgatás A felnyergelt lovamat egy futószár és egy futószárazó ostor társaságában a körkarám felé vezettem. Amikor beértünk, felcsatoltam a futószárat a kantárra, majd kiküldtem Birdöt a körre. Öt perc lépés után ügetésre ösztökéltem. Először felszegett fejjel, összeszedetlenül ügetett, ám lassan rendeződött a mozgása, és szépen kereken dolgozott a futószár végén. Tíz perc ügetés után megállítottam, behívtam a kör közepére, és átküldtem másik kézre. Itt is megismételtük az előbbieket, majd vágtába ugrattam. Könnyeden, szinte légiesen vágtázott, ezúttal már szinte az elejétől kezdve, kereken, összeszedetten. Tíz perc vágta után aztán átvittem a másik kézre, és itt is vágtáztattam tíz percet, majd behívtam a kör közepére, és alaposan megdicsérgettem. edzés után ~ minden edzés után Miután végeztünk az edzéssel lekaptam a nyerget és a martingált Birdről, a kantár helyére pedig egy a nevével díszített bőrkötőféket csúsztattam. A bőr vezetőszárat a kezembe fogva elindultam a karámok között, hogy lehűtsem a lovat. Húsz-huszonöt perc séta után aztán visszaértünk az istálló elé. Itt a patamosóhoz vezettem a sárga mént, majd a slagot a kezembe véve először a lábait majd fokozatosan feljebb haladva az egész lovat megfürdettem vízzel. Mikor végeztem, a vizet tajtékvonóval húztam ki a szőréből, majd hogy teljesen megszáradjon, újabb sétára indultunk. Miután Bird megszáradt, délelőtti edzés esetén a karámba, délutáni edzés esetén a boxba vittem. Dorka & Mockingbird (c) 2013

2011.10.02. 10:59 ToboeWirii

Bocsánat,hogy kétszer raktam be, de későn vettem észre, hogy az elsőből hiányoznak dolgok! :D Remélem nem baj! ^^

2011.10.02. 10:58 ToboeWirii

Edzésterv lovam, Psychobilly számára!     - 2009- es születésű - angol telivér csődör - lakhelye: Santa Anita park, California - zsokéja: Paige Collins - távja: sprint és rövidtáv   Heti edzésprogram:    Hétfő: másfélórás edzés, egyedül, füves pályán Kedd: kétórás terep, néhány hosszú vágtaszakasszal Szerda: egyórás edzés, több lóval, füves pályán, egyenes pálya Csütörtök: félóra futószár, utána negyedóra könnyű, kímélő edzés Péntek: másfélórás edzés, egyedül Szombat: félórás terep, két vágtaszakasszal, utána félóra edzés fedeles lovardában, vágta nélkül Vasárnap/versenyek előtti nap: pihenőnap       Előkészületek   Már korán reggel megérkezem az istállóhoz, kezemben a szokásos reggeli üdvözlő csemege. Besétálok a boxok közé, és már meg is látom Doki kikandikáló fejét az ajtón. Mindig elmosolyodom amikor látom őt... Odaadom neki a csemegéjét, ami valamikor répa vagy alma, esetleg lócsoki. Nagyon ritkán kockacukrot is szoktam neki adni, de csak egyet. Megpaskolom a nyakát, végigsimítok a homlokán, elrendezgetem az üstökét, majd bemegyek hozzá a boxba, és ellenőrzöm, nincs- e rajta semmi seb vagy más sérülés. Ha nincs, akkor már futok is a pucolódobozomért, és kezdem is a csutakolást. Először alaposan átfésülöm a farkát, és sörényét, vigyázva arra, hogy ne tépjek ki sok szálat. Ezután gumivakaróval jól átdörgölöm az egész testét, egy milimétert sem hagyok ki. A felkavart port erős szálú kefével lesöpröm róla, utána pedig puha szálú kefével eltörlöm még a hírét is a pornak a lovam szőrében.:) Ezután előhúzom a patakaparót, és körültekintően kikaparom a patájából a piszkot. Óvatosan csinálom, nehogy fájdalmat okozzak neki. Miután mind a négy lábával végeztem, egy ronggyal elvégzem az utolsó simításokat a szőrén, és Doki már csillog-villog.:D  A csutakolás után a nyergesből előhozom a felszereléseit, a nyerget, nyeregalátétet, kantárt és a fáslit. Doki mindig nehezen vette be a zablát, ez most sincs másként. Nagy erőlködés után betuszkolom a szájába, és hagyom, hogy rágcsálja egy picit, ne zavarja sehol. Beállítom a kantáron a szíjakat, a torokszíjnál különösen figyelek, nehogy túl szorosra húzzam,mert arra Zarándok nagyon érzékeny. Csak egy pillanatra hagyom egyedül szárral a nyakában, amíg felkapom a nyeregalátétet a földről, utána azonnal megtartom a szárat, és a hátára terítem az izzasztót. Óvatosan felhelyezem rá a könnyű nyerget, és először nem húzom be teljesen a hevedert, mindig felszálásnál szoktam beállítani. Fáslit mind a négy lábára szoktam tenni, most sincs másképp: leguggolva felcsavarom neki. Miután kész van, ellenőrzöm a szerszámokat, és kivezetem a homokos pályára bemelegíteni.       Bemelgítés     Doki még nem teljesen friss, szóval önmagát kissé meghazudtoló tempóban cammog ki a pályára. Középre vezetem, és meghúzom a hevedert. A lovam felkapja a fejét(mint legtöbbször, mikor a hevedert húzom), és horkant egyet. Megpaskolom a nyakát, és kicsit lehúzom a kengyelt, hogy fel tudjak szállni, közben erősen markolom a rövid pálcámat. Átvetem a lábam Zarándok háta fölött, és kényelmesen elhelyezkedem a nyeregben. A bemelegítést mindig lépéssel kezdem, közben pedig hajlítgató gyakorlatokat végzek(körben válts, átváltás, stb.). Ezeket folytatom ügetésben. Először hagyom, hogy átlagosan ügessen, ahogy mindig is szokott. Ezután összeszedem a lépteit, végül pedig nyújtott ügetésben haladunk. Két kör pihentető lépés után pár környi vágtát teszek meg, és ugyanúgy összeszedem, majd nyújtom a vágtáját. A végén megdicsérem, és büszkén megpaskolom a lapockáját.         Edzés egyedül, füves pályán   Edzés előtt első dolgom ellenőrizni Doki testét, nem-e sérült meg valahol a bemelegítés alatt, vagy nem sántult-e le. Nagyon vigyázok az én szépségemre.:D A galoppálya mellett szinte mindig megtalálom az edzőmet, Charlotte-ot. Mielőtt belevágnék, mindig kikérem a tanácsát, és igyekszem is betartani.:) A pályára már lóháton sétálok fel, bemérem a kanyarokat, emelkedőket... Ezután Charlotte odajön hozzám, és a startboxok felé vezeti Zarándokot, ott pedig átad bennünket az egyik magas lovásznak. Lovam egyik jó tulajdonsága, hogy akármilyen hangzavar van körülötte, általában a segítők könnyen beviszik, nekem csak kicsit használnom kell a csizmámat. A két segítő elindul velünk, Doki pedig- kicsit ficánkolva bár,- de beléptet a szűk rajtgépbe. Érzem, ahogy már készül a rajtolásra. Izmai megfeszülnek, lélegzete szinte eláll. A füleit előrehegyezi, én pedig nyugtatóan végigsimítok a nyakán. Lélekben már készülök. Ez csak pár másodperc, mégis egy örökkévalóságnak tűnik a várakozás. A kapuk hirtelen csapódnak ki előttünk, Psychobilly pedig elrugaszkodik a talajtól. Kikönnyítek, a szárat pedig kissé hosszabbra engedem, hogy a ló tudjon futni alattam. Azt szeretem, ha tud normálisan kinyújtózni galopp közben. Láttam már néhány lovat, amelyiknek olyan röviden fogták a szárat, hogy majd kitörte a nyakát. Doki vadul, és még kissé számomra kényelmetlenül vágtázik, de kibírom, ezt is ki fogom küszöbölni.;) Hangosan prüszköl galopp közben, a füleit lelapítja. Szinte repül, nekem pedig egyenlőre még hajtanom sem kell, maximum kicsit visszafogni. Egy éles kanyart szelünk át, és érzem, ahogy Doki egy pillanatra elbizonytalanodik. A hátsó lába kicsúszik kissé, de kézben tartom a dolgot. Kicsit rövidebbre fogom a szárakat. Most már használnom kell a csizmám, és egy kicsit rá is pöccintek a vállára a lovaglópálcámmal. Azonnal ért a szóból, és újra ugyanazzal a lelkesedésével folytatja: hihetetlenül gyorsan suhanunk végig az utolsó hosszon, a célvonalba érés pedig fantasztikus érzés. Kicsit megpróbálom megfoni elől Dokit, de még bakol párat, és kivágtázza magát... Egy kicsit ügetek, hajlítgatom, hogy visszanyerjem felette a teljes kontrollt, majd visszaállítom lépésbe. A célba érés után valahogy mindig nevetnem kell.:') Széles mosoly van az arcomon, és büszkén a levegőbe boxolok. Persze a jól sikerült edzés után nem csak én aratom le a babérokat, Zarándok is megkapja jól megérdemelt jutalmát.:D       Tereplovaglás   A tereplovaglásokat nagyon szeretem, főleg a vágtákat. Az, hogy összhangban lehetsz a természettel, ráadásul egy csodálatos ló társaságában lehetsz közben, az egyszerűen fenomenális... Főleg Zarándok hátán ülve.:D  Terep előtt is nagyon odafigyelek a bemelegítésre, ezt nagyon fontosnak tartom. Ilyenkor néha fülvédőt is kap a lovam, a bogarak miatt. A terepeknek mindig boldogan vágok neki, és lelkesen lendülök fel a nyeregbe. Puhán elindítom Dokit, aki szinte pöccre elindul. Lépésben indulunk el a földúton. Mellettünk a szántóföl gabonanövényei hajladoznak, közülük néha-néha felreppen egy-egy fácán vagy varjú. Ilyenkor megnyugtatóan megsimogatom Doki marját a nyereg mellett, amolyan megnyugtatásként. Sokszor be is válik, de vannak olyan napok, mikor Zarándok megugrik alattam. Ilyenkor feszesen tartom a szárakat, oldalát pedig szorítom a combommal, és közben továbbindulásra ösztökélem. Ezen a földúton mindig lépésben megyek végig, nem is túl hosszú a szakasz. Az út egy erdőbe visz, ami nagyon sötét, és sok a zaj. Általában egy rövid ösvényen megyek csak végig rajta, igyekszem hamar kiérni a tarlóra. Itt kezdek el ügetni. Határozott csizmasegítséggel indítom be, ő pedig élénken ügetni kezd. A tarlón nem is veszek fel más jármódot. Innen egy újabb földútra érek ki, amit egy kicsit benőtt a fű, mellette pedig egy kukoricatábla fekszik. Itt pár métert még ügetek, aztán egyik csizma hátra, másik előre, és zár! :D Doki kissé nyugodtabban vágtázik terepen, mint a pályán, ezért annyira nem is figyelek a szárra. Párszor gyorsabb, nyújtottabb vágtára sarkallom, és ő legtöbbször normálisan teljesíti is amit kérek. Erről a szakaszról az első földútra lyukadok ki, ahol lassú ügetésben haladok visszafelé, és a legvégső egyenesben pedig hosszú száron lépünk.   Csoportos edzés   Csoportos edzés előtt beszélek a többi lovassal is. Általában négyen vagyunk a pályán, és nagyon élvezzük az együtt galoppozást. A segítők megfogják a lovainkat, és bevezetik őket a startboxokba. Az egyik társam lova most is megmakacsolja magát, mint mindig, de a segítők elég szakképzettek ahhoz, hogy ezt megoldják. A startgépben állva körülnézek. A mellettem álló lovasok is egymást fürkészik, vagy éppen a lovukat nyugtatgatják. Doki nem szorul nyugtatásra, magabiztos, merész ló. Amint kicsapódnak a kapuk, már csak a saját lovamra öszpontosítok, a többieket nem is figyelem. Zarándok sokkal jobban akar menni, mikor tudja, hogy más lovakat kell leelőznie, habár most már az elején is használnom kellett a pálcát. Doki nem startolt túl jól. A kanyar előtt folyamatosan lassítok vele, az  a tervem, hogy utána fogok kitörni. A lovam tökéletesen beveszi a kanyart, de a többi hátas is. A tervemet készülök megvalósítani. Határozott csizmasegítségekkel hajtom előre, és engedek neki még egy kis szárat. Zarándok teste megnyúlik, patái elemelkednek a földtől. Biztosan tör előre a többiek között. A cél előtt hangosan felkiáltok, Zarándok pedig, miután megérzi, hogy a futamnak vége, jókedvűen kirúg egyet. Büszkén paskolom meg a nyakát, és gratulálok a társaimnak.           Futószárazás   Jókedvűen vezetem ki Dokit a bemelegítő pályára. Rácsatolom a zablájára a futószárat, előkészítem az ostort. A hevedert még utoljára meghúzom, és nagy körre engedem. Doki mozgása nagyon tetszik: térölelő, kicsit sem merev. Feltartja a farkát, és beleszagol a levegőbe. Néha hajlamos nem oda figyelni ahova kéne, de csettegek neki egy kicsit, és újra idekoncentrál. Füleit hegyezi, fél szeme mindig az ostoron van. Figyelmes ló. Gyengéden meglegyintem mögötte a homokot, és közben kiadom a parancsszót:- Üget! - a gé hangot jól megnyomva. Doki puhán átvált a gyorsabb jármódra, sörénye lágyan lengedezik. Patái nagy port kavarnak körülötte, közben pedig prüszköl néhányat. A farizmai megfeszülnek, a szügyén lévők pedig kidomborodnak. Úgy érzem, eleget ügetett már, így hát vágtára ösztökélem. Kissé rázósan ugrik be, de hamar helyreáll. Imádom nézni, ahogy behajlítja izmos nyakát, és ahogy a farkát legyezi. Egészen elámulok a látványán. A vágta után leállítom lépésbe, majd megállítom, és odahúzom magamhoz. Kedvesen megsimogatom, majd ugyanezeket a gyakorlatokat elismételjük, csak másik kézre.       Levezetés   Az edzések után mindig visszamegyek a pályára, és hosszú szárat engedek Dokinak. Ő mindig kinyújtja a nyakát, lélegzete látszik a homokban. Levezetéskor sokat beszélek hozzá, vagy éppen megdicsérem a mai teljesítményét. Lehajolok és végigsimítok a nyakán, vagy megpaskolom a farát. Közben egyenletes levegővételeit hallgatom. Miután teljesen megszáradt, leugrom róla, és lekapom a nyegret. Zarándokot a pálya széléhez vezetem, és ott nekitámasztom a nyerget a falnak. Beviszem a patamosóba, és meleg időben slaggal leöblítem a lábát. Ezután visszavezetem a boxába, elzárom a vizét, és még egyszer megdicsérem, és persze enni is kap.^^      Pihenőnap   Minden vasárnap, és a versenyek előtti napon Zarándok nem dolgozik. Egész nap a legelőn van, és eszik, meg nyargalászik a karámjában. Néhányszor kimegyek hozzá a legelőre és lecsutakolom, de a pihenőnapokon tényleg csak ennyi.:) Estefelé kötőféket rakok a fejére, és visszavezetem a boxába. Miután megkapta a vacsoráját elbúcsúzom tőle, és hagyom, hadd lakmározzon.     Összegzés   Psychobilly rengeteget fejlődött az edzések során. Egyre komolyabban veszi az edzéseket, és látom rajta, hogy győzni akar. Nagy jövő áll még előtte! :)   Psychobilly&Wirii     Kérlek ne másold, saját írás!

2011.10.01. 12:12 ToboeWirii

Edzésterv lovam, Psychobilly számára!     - 2009- es születésű - angol telivér csődör - lakhelye: Santa Anita park, California - zsokéja: Paige Collins - távja: sprint és rövidtáv   Heti edzésprogram:    Hétfő: másfélórás edzés, egyedül, füves pályán Kedd: kétórás terep, néhány hosszú vágtaszakasszal Szerda: egyórás edzés, több lóval, füves pályán, egyenes pálya Csütörtök: félóra futószár, utána negyedóra könnyű, kímélő edzés Péntek: másfélórás edzés, egyedül Szombat: félórás terep, két vágtaszakasszal, utána félóra edzés fedeles lovardában, vágta nélkül Vasárnap/versenyek előtti nap: pihenőnap       Előkészületek   Már korán reggel megérkezem az istállóhoz, kezemben a szokásos reggeli üdvözlő csemege. Besétálok a boxok közé, és már meg is látom Doki kikandikáló fejét az ajtón. Mindig elmosolyodom amikor látom őt... Odaadom neki a csemegéjét, ami valamikor répa vagy alma, esetleg lócsoki. Nagyon ritkán kockacukrot is szoktam neki adni, de csak egyet. Megpaskolom a nyakát, végigsimítok a homlokán, elrendezgetem az üstökét, majd bemegyek hozzá a boxba, és ellenőrzöm, nincs- e rajta semmi seb vagy más sérülés. Ha nincs, akkor már futok is a pucolódobozomért, és kezdem is a csutakolást. Először alaposan átfésülöm a farkát, és sörényét, vigyázva arra, hogy ne tépjek ki sok szálat. Ezután gumivakaróval jól átdörgölöm az egész testét, egy milimétert sem hagyok ki. A felkavart port erős szálú kefével lesöpröm róla, utána pedig puha szálú kefével eltörlöm még a hírét is a pornak a lovam szőrében.:) Ezután előhúzom a patakaparót, és körültekintően kikaparom a patájából a piszkot. Óvatosan csinálom, nehogy fájdalmat okozzak neki. Miután mind a négy lábával végeztem, egy ronggyal elvégzem az utolsó simításokat a szőrén, és Doki már csillog-villog.:D  A csutakolás után a nyergesből előhozom a felszereléseit, a nyerget, nyeregalátétet, kantárt és a fáslit. Doki mindig nehezen vette be a zablát, ez most sincs másként. Nagy erőlködés után betuszkolom a szájába, és hagyom, hogy rágcsálja egy picit, ne zavarja sehol. Beállítom a kantáron a szíjakat, a torokszíjnál különösen figyelek, nehogy túl szorosra húzzam,mert arra Zarándok nagyon érzékeny. Csak egy pillanatra hagyom egyedül szárral a nyakában, amíg felkapom a nyeregalátétet a földről, utána azonnal megtartom a szárat, és a hátára terítem az izzasztót. Óvatosan felhelyezem rá a könnyű nyerget, és először nem húzom be teljesen a hevedert, mindig felszálásnál szoktam beállítani. Fáslit mind a négy lábára szoktam tenni, most sincs másképp: leguggolva felcsavarom neki. Miután kész van, ellenőrzöm a szerszámokat, és kivezetem a homokos pályára bemelegíteni.       Bemelgítés     Doki még nem teljesen friss, szóval önmagát kissé meghazudtoló tempóban cammog ki a pályára. Középre vezetem, és meghúzom a hevedert. A lovam felkapja a fejét(mint legtöbbször, mikor a hevedert húzom), és horkant egyet. Megpaskolom a nyakát, és kicsit lehúzom a kengyelt, hogy fel tudjak szállni, közben erősen markolom a rövid pálcámat. Átvetem a lábam Zarándok háta fölött, és kényelmesen elhelyezkedem a nyeregben. A bemelegítést mindig lépéssel kezdem, közben pedig hajlítgató gyakorlatokat végzek(körben válts, átváltás, stb.). Ezeket folytatom ügetésben. Először hagyom, hogy átlagosan ügessen, ahogy mindig is szokott. Ezután összeszedem a lépteit, végül pedig nyújtott ügetésben haladunk. Két kör pihentető lépés után pár környi vágtát teszek meg, és ugyanúgy összeszedem, majd nyújtom a vágtáját. A végén megdicsérem, és büszkén megpaskolom a lapockáját.         Edzés egyedül, füves pályán   Edzés előtt első dolgom ellenőrizni Doki testét, nem-e sérült meg valahol a bemelegítés alatt, vagy nem sántult-e le. Nagyon vigyázok az én szépségemre.:D A galoppálya mellett szinte mindig megtalálom az edzőmet, Charlotte-ot. Mielőtt belevágnék, mindig kikérem a tanácsát, és igyekszem is betartani.:) A pályára már lóháton sétálok fel, bemérem a kanyarokat, emelkedőket... Ezután Charlotte odajön hozzám, és a startboxok felé vezeti Zarándokot, ott pedig átad bennünket az egyik magas lovásznak. Lovam egyik jó tulajdonsága, hogy akármilyen hangzavar van körülötte, általában a segítők könnyen beviszik, nekem csak kicsit használnom kell a csizmámat. A két segítő elindul velünk, Doki pedig- kicsit ficánkolva bár,- de beléptet a szűk rajtgépbe. Érzem, ahogy már készül a rajtolásra. Izmai megfeszülnek, lélegzete szinte eláll. A füleit előrehegyezi, én pedig nyugtatóan végigsimítok a nyakán. Lélekben már készülök. Ez csak pár másodperc, mégis egy örökkévalóságnak tűnik a várakozás. A kapuk hirtelen csapódnak ki előttünk, Psychobilly pedig elrugaszkodik a talajtól. Kikönnyítek, a szárat pedig kissé hosszabbra engedem, hogy a ló tudjon futni alattam. Azt szeretem, ha tud normálisan kinyújtózni galopp közben. Láttam már néhány lovat, amelyiknek olyan röviden fogták a szárat, hogy majd kitörte a nyakát. Doki vadul, és még kissé számomra kényelmetlenül vágtázik, de kibírom, ezt is ki fogom küszöbölni.;) Hangosan prüszköl galopp közben, a füleit lelapítja. Szinte repül, nekem pedig egyenlőre még hajtanom sem kell, maximum kicsit visszafogni. Egy éles kanyart szelünk át, és érzem, ahogy Doki egy pillanatra elbizonytalanodik. A hátsó lába kicsúszik kissé, de kézben tartom a dolgot. Kicsit rövidebbre fogom a szárakat. Most már használnom kell a csizmám, és egy kicsit rá is pöccintek a vállára a lovaglópálcámmal. Azonnal ért a szóból, és újra ugyanazzal a lelkesedésével folytatja: hihetetlenül gyorsan suhanunk végig az utolsó hosszon, a célvonalba érés pedig fantasztikus érzés. Kicsit megpróbálom megfoni elől Dokit, de még bakol párat, és kivágtázza magát... Egy kicsit ügetek, hajlítgatom, hogy visszanyerjem felette a teljes kontrollt, majd visszaállítom lépésbe. A célba érés után valahogy mindig nevetnem kell.:') Széles mosoly van az arcomon, és büszkén a levegőbe boxolok. Persze a jól sikerült edzés után nem csak én aratom le a babérokat, Zarándok is megkapja jól megérdemelt jutalmát.:D       Tereplovaglás   A tereplovaglásokat nagyon szeretem, főleg a vágtákat. Az, hogy összhangban lehetsz a természettel, ráadásul egy csodálatos ló társaságában lehetsz közben, az egyszerűen fenomenális... Főleg Zarándok hátán ülve.:D  Terep előtt is nagyon odafigyelek a bemelegítésre, ezt nagyon fontosnak tartom. Ilyenkor néha fülvédőt is kap a lovam, a bogarak miatt. A terepeknek mindig boldogan vágok neki, és lelkesen lendülök fel a nyeregbe. Puhán elindítom Dokit, aki szinte pöccre elindul. Lépésben indulunk el a földúton. Mellettünk a szántóföl gabonanövényei hajladoznak, közülük néha-néha felreppen egy-egy fácán vagy varjú. Ilyenkor megnyugtatóan megsimogatom Doki marját a nyereg mellett, amolyan megnyugtatásként. Sokszor be is válik, de vannak olyan napok, mikor Zarándok megugrik alattam. Ilyenkor feszesen tartom a szárakat, oldalát pedig szorítom a combommal, és közben továbbindulásra ösztökélem. Ezen a földúton mindig lépésben megyek végig, nem is túl hosszú a szakasz. Az út egy erdőbe visz, ami nagyon sötét, és sok a zaj. Általában egy rövid ösvényen megyek csak végig rajta, igyekszem hamar kiérni a tarlóra. Itt kezdek el ügetni. Határozott csizmasegítséggel indítom be, ő pedig élénken ügetni kezd. A tarlón nem is veszek fel más jármódot. Innen egy újabb földútra érek ki, amit egy kicsit benőtt a fű, mellette pedig egy kukoricatábla fekszik. Itt pár métert még ügetek, aztán egyik csizma hátra, másik előre, és zár! :D Doki kissé nyugodtabban vágtázik terepen, mint a pályán, ezért annyira nem is figyelek a szárra. Párszor gyorsabb, nyújtottabb vágtára sarkallom, és ő legtöbbször normálisan teljesíti is amit kérek. Erről a szakaszról az első földútra lyukadok ki, ahol lassú ügetésben haladok visszafelé, és a legvégső egyenesben pedig hosszú száron lépünk.   Csoportos edzés   Csoportos edzés előtt beszélek a többi lovassal is. Általában négyen vagyunk a pályán, és nagyon élvezzük az együtt galoppozást. A segítők megfogják a lovainkat, és bevezetik őket a startboxokba. Az egyik társam lova most is megmakacsolja magát, mint mindig, de a segítők elég szakképzettek ahhoz, hogy ezt megoldják. A startgépben állva körülnézek. A mellettem álló lovasok is egymást fürkészik, vagy éppen a lovukat nyugtatgatják. Doki nem szorul nyugtatásra, magabiztos, merész ló. Amint kicsapódnak a kapuk, már csak a saját lovamra öszpontosítok, a többieket nem is figyelem. Zarándok sokkal jobban akar menni, mikor tudja, hogy más lovakat kell leelőznie, habár most már az elején is használnom kellett a pálcát. Doki nem startolt túl jól. A kanyar előtt folyamatosan lassítok vele, az  a tervem, hogy utána fogok kitörni. A lovam tökéletesen beveszi a kanyart, de a többi hátas is. A tervemet készülök megvalósítani. Határozott csizmasegítségekkel hajtom előre, és engedek neki még egy kis szárat. Zarándok teste megnyúlik, patái elemelkednek a földtől. Biztosan tör előre a többiek között. A cél előtt hangosan felkiáltok, Zarándok pedig, miután megérzi, hogy a futamnak vége, jókedvűen kirúg egyet. Büszkén paskolom meg a nyakát, és gratulálok a társaimnak.           Futószárazás   Jókedvűen vezetem ki Dokit a bemelegítő pályára. Rácsatolom a zablájára a futószárat, előkészítem az ostort. A hevedert még utoljára meghúzom, és nagy körre engedem. Doki mozgása nagyon tetszik: térölelő, kicsit sem merev. Feltartja a farkát, és beleszagol a levegőbe. Néha hajlamos nem oda figyelni ahova kéne, de csettegek neki egy kicsit, és újra idekoncentrál. Füleit hegyezi, fél szeme mindig az ostoron van. Figyelmes ló. Gyengéden meglegyintem mögötte a homokot, és közben kiadom a parancsszót:- Üget! - a gé hangot jól megnyomva. Doki puhán átvált a gyorsabb jármódra, sörénye lágyan lengedezik. Patái nagy port kavarnak körülötte, közben pedig prüszköl néhányat. A farizmai megfeszülnek, a szügyén lévők pedig kidomborodnak. Úgy érzem, eleget ügetett már, így hát vágtára ösztökélem. Kissé rázósan ugrik be, de hamar helyreáll. Imádom nézni, ahogy behajlítja izmos nyakát, és ahogy a farkát legyezi. Egészen elámulok a látványán. A vágta után leállítom lépésbe, majd megállítom, és odahúzom magamhoz. Kedvesen megsimogatom, majd ugyanezeket a gyakorlatokat elismételjük, csak másik kézre.       Levezetés   Az edzések után mindig visszamegyek a pályára, és hosszú szárat engedek Dokinak. Ő mindig kinyújtja a nyakát, lélegzete látszik a homokban. Levezetéskor sokat beszélek hozzá, vagy éppen megdicsérem a mai teljesítményét. Lehajolok és végigsimítok a nyakán, vagy megpaskolom a farát. Közben egyenletes levegővételeit hallgatom. Miután teljesen megszáradt, leugrom róla, és lekapom a nyegret. Zarándokot a pálya széléhez vezetem, és ott nekitámasztom a nyerget a falnak. Beviszem a patamosóba, és meleg időben slaggal leöblítem a lábát. Ezután visszavezetem a boxába, elzárom a vizét, és még egyszer megdicsérem, és persze enni is kap.^^      Pihenőnap   Minden vasárnap, és a versenyek előtti napon Zarándok nem dolgozik. Egész nap a legelőn van, és eszik, meg nyargalászik a karámjában. Néhányszor kimegyek hozzá a legelőre és lecsutakolom, de a pihenőnapokon tényleg csak ennyi.:) Estefelé kötőféket rakok a fejére, és visszavezetem a boxába. Miután megkapta a vacsoráját elbúcsúzom tőle, és hagyom, hadd lakmározzon.

[4-1]