Új bejegyzés Frissítés

2013.12.29. 13:10 Jade

I WAS BORN AGAIN... Paranormális jelenségek számos lélegzetvételre 4.lélegzetvétel Egy este,közös dolgok,merengés,pánik Az érdekes találkozás Daltonnal című fejezet után eseménytelenül telt néhány nap.Az ébredés után reggelztünk,Sachel megitta a szokásos reggeli ébresztőjét,én maradtam a kávénál,felesége és gyerekei pedig egy időre elutazni készültek.Sachel rettentően aggódott,hogy mi lesz vele,ha nem lesz ki mosson,főzzön,takarítson,gyereket neveljen,de Eleanor megnyugtatta,az ég világon semmi probléma sem lesz,hiszen itt vagyok én. -De Eleanor...Jade hebrencs.Ki tudja,talán kimossa a reggelimet és az alsógatyámat kapom ebédre? Hangosan felhörrentem és a kezem ügyébe kerülő gyertyatartóval bőszen a rágalmazó felé indultam.Eleanor nevetve közénk állt,és csak azért nem kerültem ki,mert átestem volna a fotelen. -Nyugalom.Sachel,biztosra veszem,hogy Jade tud főzni,mosni és takarítani.Egyébként úgy sincs sok szükség rá,mert 2 napig ugyanazt a ruhát hordod. Szinte könnyekig nevettem volna magamat,ha most nem Sachel indul el felém egy összetekert napilappal a kezébe. -Halihóóóó! -halatszott kintről.Ebony,a fekete-fehér border collie,aki legtöbbet bent tartózkodik,felügyelve a házat(és a hűtőt) felpattant jól bemelegített helyéről és suhanó léptekkel az ajtó elé rohant.Ott aztán hangosan csaholni kezdett,fülsüketítőn,néhol meglökte,vagy megkaparta az ajtót.Eleanor,kapva az alkalmon,magához ölelte porontyait és bőröndjét rendezgetve elmenni készülődött.Bár inkább szökvén a folytatódó cívódás elől.Sachel-re meredtem aki még mindig összehúzott szemekkel nézett vissza rám,ajkaival némán megformálta: Még nem fejeztük be! Kinyújtottam rá nyelvemet,mire ő ismét rohamra indult. -Sacheeeeeeel! -halatszott kintről a hang.Sachel megállt és próbálta felmérni ki szól. -Mi lenne... -indítványoztam. -Ha a botfüledet nem meresztgetnéd,és a szemeiddel sem próbálnál meg hallani,hanem fognád magad is kimennél megnézni. -ordítottam túl a még mindig zajongó Ebony-t. Sachel az ajtó felé indult,elvette felesége kezéből a nehéz bőröndöt.Odatoppantam,rákacsintottam Sachelre,aki még mindig pirospaprika színű fejjel nézett rám,és kinyitottam az ajtót.Ebony azonnal kiszaladt.Az érdekesség a következő pillanatban ért.Mivel Sachel és Eleanor ekkor már bőszen beszélgettek,nem is figyeltek,és talán el is felejtették már,hogy az előbb valaki volt a portán,aki Sachel-t hívta.Ebony mint aki szaladtában megmeredt,az udvar közepén fülelt,keresve a hangot.Chef a közelében a földet szaglászta,kutatva a nyomot amellyen elindulhat.Fresh,a kék border,felém ügetett,látszott tekintetén: tőlem vár segítséget. Szétnéztem,majd elindultam.Először az istállók felé vettem az irányt,Fresh hűségesen jött velem,még a két másikra ráparancsoltam: őrizzenek míg vissza nem térünk.Vagy Fresh vissza nem rohan.Az istállóban és a mögött se találtam senkit.Se a kocsinál,se a trailernél,se a fedelesbe és a közeli karámok környékén se.Egy árva lélek nem volt se a nyergesbe,a garázsba,se a fészerbe.A ház mögött se volt senki.Fresh élénken szaglászta a levegőt,a földet,bár egy idő után felmerült bennem a kétely,hogy nem keres,csak szaglász. -Fresh fogd! Csibész! -indítványoztam fel a padlásra a bordert.Az őrző-védő szuka azonnal tudta mit kell tennie.Felrontott a lépcsőn,hallottam lépteinek tompa zaját.Majd szívrohamot kaptam,amikor egy bagoly repült ki.Fresh hangosan dörömbölt odafent,gondoltam a kutya majd lerángatja az illető fentről.Ám csalódottan tapasztaltam,amikor egy szürke valamivel a szájában tért vissza,ami leginkább egy széttrancsírozott egérre hasonlított,mintsem akár egy ember darabjára. -Nagyon ügyes vagy Fresh! -dícsértem meg kissé savanyú hangon a kutyát.Ő nem tudhatta,mire adom ki a parancsot.Bár őrző-védő tanfolyamán megtanulta,a parancs leginkább emberre vonatkozik,de mást nem találván a padláson ezzel a micsodával tért vissza.Megsimogattam kék-feteke sakkos fejét,megpaskolgattam az oldalát és tovább mentem. -Fresh! Haza! -parancsoltam rá.A kutya szinte azonnal-még mindig szájában a zsákmánnyal- elrohant,hogy visszatérjen társaihoz.Reméltem,hogy Fresh láttán a többi kutya nem indul keresésemre.Eltelt 2 perc,sejtésem szerint,és a kutyák csendben voltak.Ez azt jelentette,hogy nincs probléma,nem vették úgy,hogy utánam kell jönni.Ha keresnének,eszeveszett csaholás lenne.Elindultam a hátsó karámok felé.Többnyire itt vannak azok a lovak,akik előnyben részesítik azt,ha kicsit elzárva vannak,a természet lágy ölén,mint elől,ahol kutya,macska,birkák(Sachel),emberek vannak.Itt kapott helyett a fekete csődör,Tech is.Belkinnel volt egy karámba,szerették egymást,sose vesztek össze,még játszottak is.Elmerengve néztem a két szépséget,és arra gondoltam,ők pont olyanok mint Sachel és én.Barátok,jóban rosszban,még az unalmas napjaik is csak együtt jók.Akkor pillantottam meg,hogy mintha Tech-nek kettővel több lába lenne.A nálam található kutyasípba egymás után háromszor belefújtam.Nem telt bele kis idő,és láttam is három rohanó szőrös valamit,és bár tényleg nem tűntek kutyának,tudtam,hogy megállnak majd a lábamnál. -Csibész! -kiáltottam a karám felé mutatva és a három kutya szinte egymással versenyezve csaholva bebújtak a karámkerítés alatt.Felfigyeltem arra a jelenségre,hogy a kutyák,miután Tech-et elriasztották,izgatottan álltak,vagy ültek az illető előtt és csak ugattak.Jobb esetbe,a parancsnak engedelmekedve,neki rontottak volna a betolakodónak,és a földre viszik,vagy fogaikkal belé kapaszkodnak.Ez esetben nem ez történt,különös volt.Közelebb szaladtam,és bár egy szót sem szóltam,Tech odaügetett hozzám.Szinte elállta utamat,amikor a betolakodó felé vettem volna az irányt.Sehogy sem engedett,sunyított és kapálózott,fejével finoman hátrébb lökdösött.Az alakot sehogy se tudtam megnézni,valahogy mindig úgy táncolt előttem a feketeség.Belkin lassú,dobbanós léptekkel mellém állt,és szelíden oldalba csípte az előttem udvariatlankodó Tech-et.Szigorú szemmel végignéztem a csődörön,az tudomásul vette: menni kell.Lehorgasztott fejjel arrébb állt,és figyelő tekintettel fürkészett.Akkor láttam csak meg,hogy kivel is van dolgom...

2013.12.15. 12:13 Jade

I WAS BORN AGAIN... Paranormális jelenségek számos lélegzetvételre 3.lélegzetvétel Harmadik típusú találkozás...avagy: talán több mint pozitív? Életemben nem éreztem magam annyira jól,mint Tech hátán ülve,miközben Sachel kuncogását és karattyolását hallgattam,az ismeretlen ember(?) felé tartván. -Mondcsak Jade,otthon mi a helyzet? -A semmin kívül minden érdekes számodra? -Abban a városban a semmi is érdekes... -Ne gúnyolódj,én ott nőttem fel.Tudom,látszik.Egyébként semmi változás,anyám robotol,hogy a testvéremet életben tartsa.Legalábbis ha annak számít az,hogy kétnaponta kihozza a dutyiból.Rendszeresen kapják el garázdaságért,ebbe az a borzalmas,hogy már annyit volt bent és annyi priusza van,hogy egy egyszerű bokros húgyeresztéstől is bekapják egy estére.Gondolom azt hiszi mindent megúszhat...a mostani legnagyobb akciója egy ügyvéd elverése és kirablása volt,természetesen eljátssza a beteget a kopóknál,így ejtik a súlyos vádat. -Értem.És apád? Issza még a kedvesét? -Persze,rendszeresen.Egyre kevesebb időt tölt a bányában,és egyre többet a kocsmában.Persze durrog,hogy nem tud eleget inni,mert nem fizetik rendesen. -És Te? -kérdezte kissé félénken,csendesebben mint egyébként.Alig hallottam a lovak patáinak dübögésétől,de éreztem hangsúlyában a tartást és az ingadozást. -Megvagyok. -Ugyan már Jade!Hiszen látom...miért nem jössz el onnan? -Ugyan hova mehetnék Sachel? Jelenleg nem dolgozom,keresem a magam útját,nem tudnék fenntartani egy hangyát se,nem hogy magamat... -Figyelj...ismerek valakit,akivel kölyökkorod óta jóba vagy,akinek a családja imád téged,és aki tudja,mit tegyél a jövőddel. -Mire célzol ezzel Sachel? -tettem fel a nem kicsit súlyos kérdést,oldalva pillantást legkedvesebbemre.Sachel vágott egy fintort,amolyan: nem olvastál elég verset fejjel rámpislantott,majd vágtába intette Belkin-t és előrébb húzott.Sokáig nem tudtam mit reagáljak.Aztán leesett,mikor már tisztes távolban voltak és Belkin patáit nem hallottam,és már látóhatáromon majdnem kívül estek,hogy nem tudom merre kell mennem. Beugrattam Tech-et,aki persze egy pöccentésemre indult.Sűrű sörényébe belekapott a menetszél,az általa keltett ellenfelét akarta leelőzni.Erősen kellett markolnom a kantárt,hogy ne vigyen hátra az indulás következménye.Egyre közelebb láttam Belkint,aki még mindig vágtatott.Előttünk nem messze egy viszonylag nagynak mondható rönk hevert.Hirtelen felmértem,hogy se jobbról,se balról nem tudjuk kikerülni. -Ugye tudsz ugrani? -intéztem szavaimat Tech-hez,bár belül tudtam legfőképpen magamtól kérdeztem ezt.Tech magabiztosnak tűnt,erősen,félelmet nem ismerve küzdött a széllel,a láthatatlan ellenféllel.Szinte láttam előttünk elhúzni egy szürkés fényben játszó lovast,láttam átugratni az akadályon,láttam visszatekintő gúnyos vigyorát.Sachel lépésben haladt Belkinnel,arca aggodalmasan festett.Egyenesen felénk nézett,és én egyre inkább láttam festett bábnak,fabohócnak arcát.Egyre torzabbnak és őrületesebbnek véltem barátom szemét,lovát mintha a pokol tüzéből rángatták volna elő.A mén méretű kanca nyerített egy hatalmasat.Tech felé se figyelt.Rémülten vettem észre,hogy legalább galopp hajrá tempóban közelítünk az akadály felé és nem véltem jó ötletnek ekkorával megközelíteni a nagyobbacska úttorlaszt.Visszább húztam a kantáron,de Tech nem reagált.Hajtotta az adrenalin,a vizionált ellenfél gúnyos vigyora az agyába,a szemébe,a lelkébe égett. -TECH! Lassíts pajtás! Tech felriadt,füleit felém fordította és engedelmesen,szárra fekve lassulni kezdett,bár még mindig száguldott.Az akadály akadály maradt,nem vizionáltam be.Sachel arca ijesztően közelinek tűnt,paranormális éjfekete szemei és nagyra nyitott,végtelen szája megrémisztett.Egy pillanatig elgondolkodtam,hogy talán álmodom,de Tech kisebb bakolása ráébresztett: ez a valóság. Féltem.Nem tudtam mi vár rám.Attól tartottam az akadály mögött egy másik világ vár,mintha a pokol tornácán kéne átugratnom,mintha átérésünk után Tech azonnal csontos-bőrős,fekete és piros szemű pokolcsődörré válna. Aztán jött az akadály... Tech hatalmasat lökött hátsó lábaival.Elejét felkapta,fejét ívelte,füleit előre,szemét az akadályra szegezte.Nem volt félni valóm,magasan az akadály felé ugrott,legalább 30 centit föléhúzott.Nem tudom mit csináltam a ló hátán,rendesen ültem-e és egyebek.Semmire nem tudtam figyelni,csak Tech-re.Leérkezésünkkor izmos nyakán megcsillantak az izzadtság cseppek.Nem sokáig tudtam figyelni,mivel máris őrült tempóban folytatta útját.Még láttam az elhomályosuló lovast előttünk,gúnyos vigyorát elvitte a csalódás.A mi sikerünk és az ő legyőzöttsége.Tech mostmár rám figyelt,füleit felém irányította,jelzéseimre azonnal reagált.Ügetésre fogtam.Sachel mellénk ügetett,a kanca lötykölődve,kicsiket horkantgatva kedvesen tekintett a mellette aktívkodó ménre.Sachel sokáig bámult,semmit sem sejtető arccal.Rá se mertem nézni,bár egy fél perc után láttam száját elvigyorodni.Már nem volt fabohóc arca,visszatért az élők közé.Ránéztem.Szemmem könnyben úszott,leizzadtam és reszkettem. -Ez földöntúli volt. -nyögtem reszkető hangon.Sachel kérdőjel fejet vágott,nem értette mire célzok,de nem firtatta.A poros úton tovább haladtunk,hol ügetésben,hol lépésben.Nem vágtattam,féltem az újabb megmérettetéstől. Nagyjából 1,5 óra tömény lovaglás és adrenalinos hidegzuhany után egy középosztálybeli házhoz értünk.A külső fal színén látszott: pirosnak indult,de a jó festőnek hála most rózsaszínben,néhol céklaszínben pompázott.A ház mellett egy kisebb volt látható,egyszerű parasztkunyhó.Cseréptető,fehér fal,aranyosság és szeretet.Az udvaron asztal,székek,kutyatál és hozzá tartozó kutya,nyitott garázs csupa ketyerével.Szerelésből letett csavarkulcsok,húzók,vonók,szaggatók és nyekergetők.Mosógépek,motorok,egyebek.Hátsó udvar: egy Mercedes autó,régi,kocka típus.Olajzöld színű,5 ajtós,hatalmas.Alatta valaki,aki csak félig látszott.Kissé megrémültem tőle,de elfogadtam a tényt: az autó pasasokat eszik.Bio kocsi. Sachel leugrott Belkin nyergéből,én pedig jó kislány módjára követtem.Vezetvén a lovakat,a terep hátsó része felé tartottunk,oldalvást haladva a Bio Kocsi-hoz képest.Sachel előre ment,kinyitotta(vagy inkább kirúgta) a kaput,Belkint álltában lenyergezte,kantárszárát lekapcsolta,és elengedte.Intett,hogy hajrá,tegyem ugyanezt.Tech nyakát paskolgatván,megismételtem az előbb látott dolgokat és én is elengedtem a csodálatot.Súlyos,dübögő léptekkel haladt a kanca nyomába.Akkor vettem észre,hogy a sarokban egy tricolor ló heverészett.Fehér alapon,pej foltokkal tarkított mén pihengetett.Lábai,sörénye és farka fekete volt.Gyönyörű,izmos,jól tartott teremtés volt.Feltűnt,hogy ismerheti lovainkat,mert nem reagált rájuk,ahogy a mieink se rá.Tehát Sachel nem először jár itt,és a lovak sem. -Dalton! -paskolgatta meg barátja kiálló lábát Sachel.Tehát a kocsi nem hogy bio járgány,hanem takarékos is.Mivel csak élő embert fogyaszt el,napokig hagyja majdnem meghalt állapotába a szerencsétlen üzemanyagpotló egyedeket.Okos.Ám a férfi kifelé tartott a kocsi alól és láthatóan egy darab anyacsavar sem bántalmazta,csak arca volt kissé olajfoltos.Még sem bio a Bio Kocsi. -Csalódtam benned! -suttogtam vérmes tekintettel a járgány szemeibe nézve.Sachel ismét kérdőjel fejjel nézett rám,amire csak legyintettem egyet.Vettem a lapot,hogy hülyeséget mondtam,méghozzá nem is nekik. A pasas felállt,bár háttal nekem. -Sachel! De rég jártál erre! Van számodra két dolgom,ami érdekelhet.Gyere és megmu... -Dalton! Hoztam valakit,be szeretném mutatni. Én akkor már a fonnyadt virágoknál nézelődtem,lázasan keresve cigarettámat. -Ő itt Jade,legjobb barátném.Nálam lakik. -Ó Sachel,már is csalod az asszonyt? Szigorú szemmel vertem az ismeretlent.Felháborodásom láttán javított magán. -És még egy ilyen csinos lányt is magadhoz költöztetsz?! Nem is tudtam,hogy cserediák programos vagy. Elvigyorodtam,tetszett a pasas okos észjárása.És tegyük hozzá,nem volt egy rossz alom kölyke.Csokibarna félhosszú haja szálanként másfelé állt.Mélykék szemeivel szinte a lelkembe nézett,a vesémbe látott.Mosolya szép volt,jól állt neki.Alkatilag kicsit sem hasonlított egyik atlétázóra se,vékonyka volt,de erős.Pedig nem voltak muszklijai,lelkileg volt erős.Felém nyújtotta kezét.Puha volt és tiszta.Felmértem: nem kedveli ha cuccmós a keze.Ezen kicsit elnevettem magam,mert tovább mentek gondolataim.Nem baj,kedvességem határtalan,a vigyor jól jött. -Dalton Boss vagyok. -Jandra J. Kramer.De hívj csak Jade-nek. -Na hát,szép neved van. El kell mondanom,senki nem közölte ezt még velem. -De mutatnék neked valamit,ami a nevedet illeti. Kissé meglepődtem.Mit lehet a nevemmel mutatni...A kisházba mentünk,tudjátok a fehér falas,cseréptetős,szeretettel teli kulipintyóba.Hatalmas meglepetés ért.Az ember kívülről azt hinné,hogy kedves,de régi bútorok,berendezett takaros,kevésbé gépiesített konyha,és egyszerű élet várja majd odabent.Ehelyett konyha csak romosan volt,abból nyíló wc zuhanykapinnal ugyan,de zuhanyrózsát nem láttam.Függöny takarta az illemhelyet,semmi más.A konyhapultnak látszó valamin sörös és különféle alkoholos italok üvegei sorakoztak,kettő tömött hamutál,mellette pár hüvely.A belső,elképzelt nappaliban ismételten más fogadott.Szembe dob kapott helyett,narancssárga,Pearl.Oldalt székek,a falon egy darab poszter.Nyílván nagy jelentőségű.Kis ablak a túloldalon,résnyire nyitva.Egy lámpa,erős fényű lehetett.Sarokban szekrény,benne kábelek és elhasznált,nem kellő dolgok halmai.Szekrényen erősítő,kis Peavey.Mögötte hifi,két nagy hangfallal.Konvektor az ablak alatt,most nem fűtött,meleg volt.Másik sarokban javításra váró 600 W-os hangfal,olyan koncertekre való.Előtte szintén Peavey erősítő,alatta 300 W-os hangfal.Székek,kettő darab.Egy mikrofon álvánnyal,bedugva egy kisebb erősítőbe.Nem jöttem rá a márkájára.A 300 W-os hangfal mellett csak most vettem észre,hogy tartozék is volt.Végigkövettem szememmel a kábelt,és egy gyönyörű gyöngyházfényes kék gitárt láttam.Ránézésre megmondtam,hogy szólógitár,6 húros.Nem tudtam,de hallottam hangját.A dob mellett fehér gitár,szintén szóló,6 húros.Másik szék mellett egy basszusgitár,barna,famintás,masszív.A helyet beragyogta a kék gitár,és bár nem tudtam kié,azonnal beleszerettem mind gazdájába,mind a gitárba. -Nézd! -szólt Dalton -Ez az én gitárom. -fogta és nyakamba akasztotta a kékséget. -Látom tiszteled a gitárt,mint hangszert.Ez tetszk.Nyugodtan fogj rá,látom rajtad,hogy érted miről szól,mit akar egy gitár. És igaza volt.Tényleg a vesémbe látott. -Igen,egykoron zenéltem.De ma már nem. -Nem kell tartanod,és nem akarlak megijeszteni,de te vagy az első akinek én magam adom oda a gitáromat.Nem tudom miért van. Kerek szemmel néztem rá,alig ismertem,de olyan közel éreztem magamhoz mintha 1000 éve tudnám ki ő. -Sachellel közösen van zenekarunk.Sachel-é a fehér gitár.Ovation gyártmány,jól szól,de nem tudom Sachel fejéből kiverni,hogy ne úgy szóljon mint egy basszer.Mármint ne olyan mélyen.A basszerosunk képlékeny...hol van,hol nincs.Nem azért mert keresgélünk,hanem mert szarja le a bandát.Te min játszottál? -Basszeron... Felcsillant a szeme,bár nem mondta ki mire gondolt. -A dobosunk jó srác,kissé őrült de tehetséges. Ismét elbambultunk egymás szemébe,bár én ott jártam,hogy a basszeros éveim...Szép idők voltak,szerettem,bár nem rajongtam túlzottan érte.Azt mondták tehetséges vagyok,de amikor rá akartak venni,hogy tanuljak zeneelméletet is,valahogy elment a kedvem az egésztől.Nem kedvelem,ha beskatulyázzák az agyamat. -Szóval mit akartál mutatni? -kérdeztem,megtörve a csendet. -Ja igen.Fordítsd a fejét feléd. Fordítottam.A gitár márkája: Kramer.Elcsodálkoztam.Nagyon régen hallottam már erről a gitárról,ami a családnevemet viseli márkaneveként.De úgy tudtam megszűnt,bezárt a gyár,épp ezért nem is foglalkoztatott tovább az érdekesség köztem és a gitár között. -Nahát! Ilyen még van? -Nem még,már.Újra gyárt a Kramer,bár ez a szépség még az előttről van,hogy bezárt volna.Gyöngyházas,tremolókaros.Bocs,neked lehet kínai amiről beszélek. -Nem,nem az.Értem mit mondasz. Dalton zavartan köhintett egyet,ő se gondolta volna,hogy női társára talál,ha gitárról van szó.Sachel törtetett be,kezében három sörrel.Megdermedt és félig sarkon fordult mikor észre vett minket. -Zavarok? -Nem,dehogy. -feleltem,talán túl harciasan.Nem biztos,hogy hihető volt. -Aha.Hoztam sört,Dalton megmutatnád amit mondtál.Mármint nekem,gondolom kocsialkatrész. -Persze,megyek már is.Egy igazi gyöngyszemet mutatok neked.Korán sem lesz annyira elképesztő mint amit te hoztál,de megér egy misét...

2013.12.12. 22:34 Jade

I WAS BORN AGAIN... Paranormális jelenségek számos lélegzetvételre 2.lélegzetvétel Az élet apró örömei...avagy: felkészülni,vigyázz,lovon! Ha már ott tartunk,hogy 1 hónapot töltök nyaralással bemutatnám,hogy kinél illetve kiknél. Még általánosiskolás koromban ismertem meg egy nálam 1 évvel idősebb,vékony testalkatú,megnyerő külsejű ifjonti srácot.Hátraszegett fejjel néztem fel rá valahányszor beszéltünk.A tornasorból mindig kilógott,hol a cipője orra látszódott,hol a feje búbja volt jóval magasabban az átlagnál.A sors úgy adta,hogy egy gimnáziumba kerültünk.Mivel ő szalajtott egy évet,még első évfolyamos gimisként,mire én utólértem egy osztályba kerültünk.Régi ismerősként fogadtuk egymást,nem kis védelmet biztosítva egymásnak.Habár ő sem tudott többet az életről én szivacsként ittam fel bölcseleteit,szemetesládája voltam ha búja volt,és én voltam az,aki az utolsó megátalkodott nőszemély létezett a világon,ezért jómagam kaptam a női nem szitokszavait és annak kiengesztelését is.Később ő megtanulta rajtam és velem a női nem rejtelmeit(sokszor viccelődött,hogy lexikont ír erről),én pedig általa megismertem minden örömet és bánatot ami a férfiakkal és -ról ismert,'jó tudni'.Érdekesség: sose voltunk szerelmesek egymásba.Később nőként és férfiként tekintettünk magunkra és egymásra is,de sosem gondolkoztunk el azon,mi lenne ha...Tökéletes élettársam volt barátként,én szintúgy neki.Talán az én jómagaviseletem vezette őt odáig,hogy megtalálta az általam ismert leggyönyörűbb és legtündéribb nőt a világon.Az alacsony,kissé duci Eleanor előbb hasonlított egy pásztor lányára,mint könyvelőre.Pedig az volt...jól szituált,okos,tanult nő volt,csokibarna hajjal és szemmel.Erős,életteli nő volt és mindenekelőtt Sachel-lel közös kedvenc autónk nevét kapta(ezentúl is puszi az anyukának,apukának).Eleanor kezdetben gyűlölt,majd szépen lassan elfogadott ismerősként,barátként,később legkedvesebb sógoraként fogadott.Sachel-lel minden nap tartottuk a kapcsolatot,hol telefonon,hol személyesen.Még a tavalyi születésnapomra is eljött,meglepetésként(rendes húzás volt,hogy faron lőtt légpisztollyal,igen...meglepődtem...!).Mostanra egy kedves kis farmon laknak 10 hónapos fiukkal,Brian-nel.Tucatnyi kutya,megannyi macska,rengeteg birka,tenyészfarmra való marha és tömeg ló található náluk.Legalábbis én így láttam annó.Egyébként kutyáik száma 3 (Ebony,Chef és Fresh,mindhárom border collie),macskáik megszámlálhatatlanok,sosincsenek állandóak,220 birkájuk és kb. 60 fős marhacsordájuk van.Lovuk meg csak 5.A rendkívül nagyméretű nevéhez hű Big Brandy,egy gyönyörű pej shire,leginkább kocsiba és eke elé való,kedves óriás.Sachel lova egy deres,opálkék szemű quarter kanca,Belkin.Eleanor,bár sose ül lóra mert fél a magasban,tulajdonosa egy ugyancsak quarter,de májsárga ménnek,Rovers-nek.Természetesen a Sachel reményei szerinti Brian-nek is birtokában áll egy besorolhatatlan fajtával rendelkező,nagyjából 130 centis póni,jelenleg névtelen(majd a srác elnevezi címszó).Az én ízlésemnek leginkább megfelelő ló,a farm egyetlen sportlova,M-Tech,egy hatalmasra nőtt,masszív,éjfekete,jegytelen hannoveri mén.Azonnal belé,és egymásba szerettünk,röpke 4 óra alatt elválaszthatatlanok lettünk.Első estén én sírtam utána,másodikon ő utánam,a harmadikat már együtt töltöttük.Örök férjemül fogadtam a bestiát,kitanultam rajta minden létezőt,mit lovon lehetett. Egy reggel elaludtam,sietve megérkeztem a kikötőhöz,ahol Sachel-t találtam boldogságtól virult arccal. -Minek örülsz ennyire? -kérdeztem,még a reggeli kávémat kortyolgatva,az istálló előtt cigizgetve.Intettem a ménnek,mire az idegesen toppantott egyet.Felmértem a szitut: valami nem tetszik. -Eleanor bement egy ügyet elintézni,vitte Brian-t is,csak este érkeznek.Még beugranak a nagyihoz egy kis üngyülümre. Horkantottam egyet. -Ugyan már Sachel! Ismerlek...Te ennek nem örülnél ennyire...kis pisis korom óta tudom,hogy ha a bal szemed felső sarka csillog nem láz kísért,hanem gépiesen tervezel valamit...ellenem. -Paranoiás vagy Jade,nem tervezek semmit.Éppen nyergelek. Beleszívtam a kávéba,és lehörpintettem egy slukkot. -Hova mész? Elkíséred a barikáidat,nehogy a farkas elvigye? És miért éppen a kedvencemmel? -Nem csak én megyek,jössz velem te is. -SACHEL! Én nem tudok lovagolni... -itt történt az a fej,amitől mindig összeborzongtam- jóóóó,tudom,tudok lovagolni,szerinted jól,de már legalább 1 éve nem ültem rendes lovon. -A rendetlen ló is ló. -Hol ló az,amelyik gúzsba kötve körbe-körbe halad egy vásár kedvéért? -Ló az is,csak rossz a gazda.De ez a gyönyörűség itt -megpaskolta a lovat- csak arra vár,hogy eldobd a rákropit,kivezesd a körkarámba és felpattanj rá. -Na jó! -egyeztem bele- de előtte engedd,hogy elszívjam a kávémat. Nagyjából tíz perc múlva már a körkarámban rugdostam a port,idegesen tekingetve Tech mellett.A csődör ránézésre nyugodt volt,de a szemei azt súgták valami nem tetszik neki. Ekkor éreztem,ahogy Sachel a térdemre emeli hatalmas,erős kezét és felfelé tol.Éppen annyi időm,hogy reagáljak(lábamat a kengyelbe,kezemet a kantárra) és már fent is voltam.Sportlóhoz méltóan angol nyereg,mexikói kantár,még fáslizásra is akadt kedve a szerszámózójának. Csodálatos érzés volt azon a hatalmas,erőtől duzzadó ló hátán magabiztosan ülni.Tudtam,hogy profi a ló,csak profi lovast igényel.Tudtam,hogy nagy mozgásigényű,csak engedni kell neki.Gyors,bátor ló,jó ugróképességű,nagyszerű.Sachelre pillantottam.Örömtől csillogó szemmel tekintett fel rám,vigyorgott,valami örömdal félét eldúdolt és visszarohant az istállóba.Még néztem homályosuló alakját,amikor mocorgást éreztem magam alatt.Tech nyugodtan állt,fejét pihentetően de indulásra készen tartotta,füleit félig hátra tartotta,figyelt rám.Fejét enyhén oldalra tartván,fél szemmel engem bámult,fél szemével az istálló felé tekintett.Hatalmasat nyerített,szinte beleremegett a levegő,a tér.Megpaskoltam,megvakargattam izmos nyakát. -Hát nem isteni érzés? -kérdeztem,bár rájöttem,tőle hiába.Nem azért,mert nem válaszol,vagy mert nem érti.Sosem hittem el,hogy egy lónak lehet öröm,ha lovast tud a hátán.Tech szusszantott egyet,majd másik lábára helyezte testsúlyát,előbbieket pedig enyhén behajlította.Minden apró mozdulatánál bizsergést éreztem a lelkemben,dobbanást a mellkasomban.Már legalább 10 perce vártunk így,mozdulatlanul.Én gügyögtem,ő pedig tűrte a szeretést.Még mindig az istálló felé bámult,sejtettem,hogy várja Sachel-t.Ám az nem iparkodta el,bár saját lovát reggel nem nyergelte,és azt mondta együtt megyünk.Gondoltam épp pucolja kancáját. Erőt vettem magamon és aprót pöccintve Tech oldalán indulásra buzdítottam.Nem kellett kétszer mondanom,mintha csak erre a pillanatra várt volna,egyenletes lépésbe kezdett a körkarám falainál.Nagyjából két nyugodt kör után feltűnt,hogy a kapu nyitva. -Gyere nagyfiú! Kimegyünk ebbe a veremből,idegesít a korlátozott tér. Mintha értette volna,gyengéd szárirányítással máris a kapu felé vette az irányt.Engedtem hadd menjen saját tempójában,kedve szerint,tudta merre megyünk.Nem féltem,nem aggódtam,hogy megugrik és őrült vágtába kezd,attól se tartottam,hogy ledob.Bíztunk egymásban,és hagytam,hogy szabad legyen még akkor is ha munkában van.Mire odaértünk az istállóhoz Sachal kifelé vezette lovát,felszerszámozva.Western nyereg,western kantár,kistáska. -De kirittyentetted magad Sachel! Randizni megyünk az Air & Forest szabadtéri 'csináld magad' program keretébe? -Még mindig hülye vagy...Az egyik legkedvesebb barátomhoz megyünk,persze csak utánad,szeretnélek bemutatni neki.Kedvelni fogjátok egymást. -Szereti a lovakat? -Mérvadó lett? -Eddig is az volt. -kacsintottam és a kapu felé vettem az irányt.Nőiesen,angolosan kívántam kiszállni a készülő pirítós beszélgetésből,holott azt sem tudtam merre tartunk.De jó felé vitt női megérzésem,nem sokára Belkin kopogó patáit hallottuk magunk mögül.Na meg persze Sachel huncut,'ez jó lesz' rötyögését...

2013.12.12. 21:47 Jade

I WAS BORN AGAIN... Paranormális jelenségek számos lélegzetvételre 1.lélegzetvétel Taníts meg az élet dolgaira...avagy: ne olvasd el,mert nyomokban engem tartalmaz! Ha már rávitt Téged,kedves olvasó,a lélek arra,hogy beleolvass a mindennapjaimba engedd meg,hogy bemutatkozzam és magyarázattal szolgáljak.Egyrészt magamról,másrészt a belőlem áradó fantasztikus csakráról. Megszólításként kultiválom a Jade aprócska nevet,melyet születésemkor kaptam.Igazából ez csak a középső nevem,ugyanis a becsületesem: Jandra J.(<- ez itt a Jade) Kramer.Egy csendes helyen születtem,20 évvel ezelőtt.Tejfölszőkeként és opálos-kék szemmel jöttem világra,kikönyörögve és elfogadva a gügyögést az első pillanattól fogva.Az aprócska,rég elfelejtett bányaváros előbb érdemelné ki a Silent Hill elnevezést,mint a Lila Akác köz kultúrált gádzsi negyedének csilli nevét.Mindenki a kosztól ázott,nem csak ruhájuk,de a falak,az ablakok,az emberek,a lelkek is hamuszürkékké váltak ezen ékes helyen.Jómagam mindig is ki akartam innen törni,keresve noha nem találva megfelelő utat.Anyám a kisváros legfőbb ékpontjában,a 4 csillagos szállódában dolgozott,mint takarítónő.Apám,ha nem a bányában dolgozott,akkor a kocsmában lelte örömét.Jóllakott óvodásra emlékeztető bátyám iskolábajárás hiányában tengett és lengett,hol otthon,hol az utcán.Rá és az általa vezetett bandája szakmája volt,hogy a még tiszta lelkű,kóbor látogatókat minnél előbb és minnél jobban a város hatása alá kergessék.Rendszeresen szemet vethettem verekedéseire,eltiprásaira,szánalmas próbálkozásaira.Engem ez nem érdekelt.Elsősorban a város egyetlen zöld övezetéért rajongtam,minden nap oda tekertem ki a vaskecskét,és órákat töltöttem azzal,hogy csak néztem a szép eget.Aztán persze jött a jó édes apám,és hazaparancsolt,hol verve,hol elfelejtvén azt,az árokba borulva,hányástól buborékoló hangon közölte,takarodjak haza és hagyjak fel végre az álmaimmal.Anyám jó szándékú volt,minden megkeresett pénzéből tett félre,nekem,hogy majd egyszer 'nagy ember' lehessek,tanultá és elismerté legyek.Hogy végre szabadulhassak...Ebből a pénzből tudtam fedezni későbbi tanulmányaimat,előrehozott érettségimet és nyelvvizsgámat.Soha nem tudtam milyen szakmát válasszak,épp ezért mindenbe belekezdtem amit a szemem megkívánt.Letettem a jogosítványt,szereztem egy kis tragacsot,és bár havonta csak egyszer jártam vele,a nyugalom költözött belém,mert volt.Egészségügyi,szociális és tanári pályámat is elkezdtem,de nem fejeztem be,kedvemet szegte a sok kudarc,a felesleges munka,a pénztelenség.Rászoktam a dohányzásra,persze csak azért,hogy ha nincs pénzem,legalábbis tudjak valamire durrogni,amit vennem kéne.Aztán rászoktam,és már akkor is megvettem,ha mindenem megvolt.Nagyjából 18 éves lehettem,amikor sikerült 1 hónapra egy nagyon kedves barátomhoz elmennem,jó messze az otthonomtól.Magával ragadott a madárcsicsergés,a bárányok bégetése,a kakas kukorékolása reggelente.Megszerettem a kutyákat,amim sose volt,és összevesztem a macskákkal,ami mindig volt.Itt szembesültem először azzal a ténnyel,hogy az életemet a lovaknak kell áldoznom...

[4-1]