[9-1]
2.rész
Betoppantam a szokásos időben a parkba.Az öltözőben áltöltöztem,majd visszanyargaltam a kocsimhoz,mivel otthagytam a telefonomat.A kocsimonstrumok között alig találtam meg a kis hiluxot.A gallytörős,enyhén keresztény járgány (istenkáromlást hallva sose indul be) egy másik Toyota melett parkolt.Szokásos helyemtől megfosztva - ott állt egy suzuki - dörmögve nyitottam ki az ajtót és kaptam elő a telefonomat.Szokásomhoz híven zsebre vágtam a készüléket,de valamiért úgyéreztem rá kell pillantanom.Nem vagyok a megérzések híve,de furcsán idegesített,vajon miért akarom minden áron megnézni?! 1 nem fogadott hívás,Ava. Egy pillanatra felnéztem,majd egy arra járó gyalogost majd' kiborítva cipőjéből futásnak eredtem.Átkoztam magam,hogy átöltöztem,megveregettem vállamat rendőri mivoltomért.Az istállóba érve kelett pár perc mire az erős artéria-lüktetést enyhítettem.Majd odamentem a többiekhez.Az orvos és Ava a box előtt álltak,törekvő izgalommal.
-Elleni fog! -mondta az orvos,örömteli pillantással rámnézve.
~Na nem mondja...azthittem új Swarzenegger film,kérhetnék popcornot?~ mormogtam magamban,fullasztó idegességemben.Nem a helyzetre voltam ideges,hanem magamra,amiért ideges voltam.Ránéztem Ring hókás fejére.A kanca a boxban feküdt és aprón csillogó szemmel rám nézett.Megsimogattam fejét,majd hagytam nyugton végezni anyai dolgát.
-Na mi lesz már?-aggódtam idegesen.
-Nyugodjon meg Adaliadle,már látom a lábát!-nyugtatott az orvos.
A csöppség mellső két lábán térdben végződő,óriási kesely volt látható.Csillogott a szemem,reméltem,hogy ennyivel nem ér véget a fehér-özömlés.És nem is ért.Feje megjelentével előbukkant hatalmas,majdnem lámpássá alakuló hókája,és tökéletes apró teste.Végül az orvos segítségével arrébb fektetve láthatóvá vált hátsó lábán lévő gyönyörű keselye.Elmosolyodtam,és láttam,hogy a kanca is megnyugszik fájdalmai végeztével.A kanca hátrapillantott remegő csikójáram,mely csak most ismerkedett az elé táruló világgal.Pár perc után Ring felállt és lenyalogatta újdonsült csikóját.Nagyjából 1-1,5 óra próbálkozás után a gyönyörű pej csikó megtette élete első lépését és mohón az anyatej után kutatott.Megtalálva azt,békésen evett,míg én anyját simogattam.
-Üdv a Nagyvilágban Grasshopper!
Becsuktam az öltözőajtót és kisiettem a karámokhoz.Apró pej csikóm jöttömre a karám felé pillantott és éles nyihogással anyját is figyelmeztette.Ring a karámkapuhoz ügetett és horkantással üdvözölt,köszönvén a felé igyekvő jutalomfalatokat is.A csikó távolról figyelt.Még nemigen szokta meg,hogy ha a karámhoz érek akkor neki jönnie kell.Ilyenkor körülbelül 1 órás procedúra Hopper befogása,és még ezután is felbecsülhetetlen értékű energiája marad hátra.Így hát nagy sóhajjal a vödröm után kaptam.Jobbomon a tartóval a csikó felé igyekeztem,legalábbis közelebb kerülni hozzá.Csak állt és bámult rám,amolyan "WTF?" pillantással.Adott pillanatban a vödörben lévő finomságokat megcsörrentettem és mert tudtam,hogy a kis mén kíváncsi odafog jönni.Így is lett.Felém igyekezett,viszonylag gyorsan.Gyorsan.Még gyorsabban.Túl gyorsan! Alig volt időm elugrani a ravasz csikó kilökte kezemből a vödröt és amit talált vagy elkapott,szájába vágva anyja felé igyekezett.Büszkén csillogott szemében a "mit gondoltál bolond kétlábú?!" kifejezés.Felálltam és leporoltam magamat.A csikó felé iramodtam,kezdetben lassan majd egyre gyorsabban.Persze nem volt szerencsém.Bakolva és bukdácsolva galoppozott előttem mind növelve előnyét.Hiába voltam képzett futó és alkalmazott izomember,taktika nélkül lehetetlen befogni egy virgonc csikót.Fél óra után Hopper a karámkerítés felé igyekezett.A pályáról épp akkor érkezett be a még verseny-lázban égő Band és gazdája Yoru.Az izgatott-izzadt fekete csődör pillanatok alatt megelégelte a vickándozó és nyerítő Hoppert.Nyerítve felágaskodott és hangosat horkantott a csikó megfenyítése érdekében.Ring azonnal odavágtatott és éles nyerítéssel csikója védelmébe érkezett.Kaptam a lehetőségen és marokra kaptam a csikó kötőfékjét.
-Látod Hopper,így jár az aki felbosszantja az idősebbeket!
Akkora már Band nyugodtan sétált gazdája társaságában,míg én a megszeppent csikót vezettem be,aki ijedtében arra sem eszmélt fel,hogy tulajdonképpen egész szépen jól melettem és még vezetőszárat sem hoztam.
-Hopper,ő itt El Bandido,a park feltörekvő szépsége.Alapvetően nyugodt,de ha folyton ickándozol akkor a galoppedzés hevében ilyenek történnek.Épp ezért hagyd,hogy reggelente megfogjalak,tudod,hogy délután játszunk.-beszéltem simogatva a csikóhoz.Hopper prüszkölt,még csak most észlelvén,hogy én vezetem.Belenyugodott,ma,szerencsére.A csikó szemében villámlott a 'Várj csak még nagyleszek!!' kifejezés melyen én csak mosolyogtam.Megpaskoltam a csikaszt és futószárral a kötőfékjén szokásos reggeli sétánkra indultunk.
|
2. rész
Már megbeszéltem Karennel, hogy ma hozza át a lovakat, akikről beszéltünk, szóval egy kissé aggódással vegyes kíváncsiság költözött belém. Előző nap koradélután indultak útnak egy lovászával, felváltva vezetve, hogy ne kelljen alvás miatt nagyobb szünetet tartaniuk az így is csaknem 20 órás útban Wolf Creektől Arcadiáig. A lovak boxát már reggel előkészítettem, és úgy számoltam nagyjából délután 4re érkezhetnek. Épp ezért kicsit előrébbhoztam a lovaimmal az edzéseket, hogy délutánra már ne legyen több programom. Fél ötre be is gurult a kapun a hatalmas fehér lószállító kamion. Eléjüksiettem, akkorra értem oda, mikor Karen és a lovász kiszálltak a kocsiból. A fekete hajú, karikás szemű lány tárt karokkal közeledett felém, majd megöleltük egymást. Kezet fogtam a lovásszal is, majd a lánnyal a szokásos 'De rég láttalak, mi van veled' beszélgetésbe bonyolodtunk. A lovász kinyitotta a kamion hátulját, és levezette az első lovat. Őt már ismertem, futott is már Love ellen. A pej kanca vaddul rángatta a fejét, örült, hogy szabadulhat a kocsiból. Táncolni kezdett a száron, míg Karen el nem kezdte nyugtatni. Magamhoz intettem egy itteni lovászt, és elmondtam neki, hogy jártassa kicsit, majd vigye be az egyik boxba. A következő ló is ismerős volt nekem, Karen őt is csak befedezni hozta ide. Biztos remek csikó születik majd, hisz ez a kanca az én Snookerem anyja is. Ő már nyugodtabb ló volt, mint előző társa,Wonder, és őt is az istállóba vitettem egy lovásszal. A következő lovakra voltam nagyon kíváncsi. Először egy sárga kancát vezettek le, ő is táncolt. Szemei barátságosak, lábai erősek, bár kicsit megpocakosodott a legelők dús füvén, de az nem gond.
-Ő lenne Truth. -szólt Karen. Én odaléptem hozzá, és megsimogattam a kanca jegyét a fején.
-Helyes kis ló. Majd holnap kipróbálomőket, most ő is sétálhat kicsit, aztán menjen pinenni kicsit. -utasítottam egy lovászt, aki már el is vitte a lovat.
-Azt hiszem Heart jobban fog tetszeni neked. -kacsintott rám Karen, és igaza is lett.
Egy csodálatos fekete lovat vezettek le az utánfutóról, szén színű szőre csillogott a napon, ahogy hevesen táncikált, hogy megmozgassa elgémberedt tagjait. A homlokán egy apró csillag világított. A lóhoz léptem, aki beleszagolt a tenyerembe, majd csendesen tűrte ahogy megsimogattam a fejét.
-Gyönyörű. -nyögtem ki végül
-Az hát. Igaz, kissé meghíztak a kis pihenő alatt, de állítom, futni még képesek. Magam is tapasztaltam, amikor megpróbáltam tegnap felvezetni a lószállítóra. Igazi rosszaság ez a kislány. -mondta Karen, majd játékosan elkapta a ló fülét és végigsimított rajta.
-Holnap ki is próbálom, de jobb lesz, ha ma már nem stresszeljük őt, hosszú út van mögöttük.
-De még mennyire! Akkor lehetséges, hogy Derek meg én kapjunk 1-1 szobát, hogy kipihenhessük magunkat?
-Persze, de számodra ott a vendégszoba a házamban, oda is beköltözhetsz. Derek meg kap egy kulcsot az egyik lovászlakáshoz.
-Ohh, azt nagyon megköszönnénk Ava!
-Igazán nincs mit! -mondtam, majd megvártam, míg kipakolják az autóból kevés csomagjukat. Karen egy hűtőládát is kikapott onnan.
-Tessék, egy kis adag Phoenix, csak mert kérted.. Nem akartam őt is levonszolni ilyen messzire, csak azért, hogy itt adjon pár fiolát magából.
-Öhh.. köszönöm, elhelyezem a helyére.
Miután leraktam a láda tartalmát az erre készített speciális helyünkre, elkísértem Dereket a lakáshoz, majd Karennek is megmutattam a vendégszobát a takaros kis házamban.
-Wc van itt lent is, de az én hálószobám és fürdőm fent van. -mutattam neki a lépcsőre. - nyugodtan használd bármelyik háztartási gépet, vagy dobj össze magadnak egy vacsit, ha megéheznél.
-Köszi, de előbb még megnézhetném Snookert és Popcorn-t..?
-Perszehogy.. Gyere utánam. -azzal elindultam ki az ajtómon a karámok felé, Karen a nyomomban.
Az egyik karámhoz érve fiatal, alig 1-2 éves csikókat találtunk.
-Itt szokott lenni Snooker, sokkal jobban kijön az éves csikókkal, mint a felnőtt ménekkel. -alig hogy kimondtam, már fel is kapta a fejét a sárga csődör, és peckesen felénkügetett.
Amint odaért mellénk, játékosan horkantott, és Karen csillogó szemekkel megsimogatta a csődör fejét, aki barátságosan nyalogatta a karját.
-Szia drága... hogy megnőttél, igazi kis férfi lett belőled! -azzal a lány megpaskolta a ló nyakát. Csöndben álltam mellette, nem akartam elrontani az idillt, hisz Karen gondoskodása alatt született a csődör, és már vagy 1 éve nem láthatta. -Na majd még visszanézek hozzád, most még meg kell látogatnom Popcorn-t! -azzal egy puszit nyomott a ló orrára.
Mutattam neki, hogy merre kell menni Popcorn karámjához. Ő egyedül volt, mert nem jött ki jól a többi csődörrel, de a szomszédos kisebb karámokban voltak más lovak, így nem volt magányos.
Azonnal megismerte Karent, és egy hatalmas nyerítéssel a kerítésnél termett, és fejét a lányhoz dörzsölte. Karen sokáig állt ott, rég nem látott lovát simogatva, így magukra hagytam őket, úgyis visszatalál a házamba. Addig megnéztem az új lovakat, hogy rendben esznek-e. Egy kicsit elidőztem Heart boxa előtt.
-Na majd holnap megmutatod, nagylány. -súgtam neki, és megpaskoltam a nyakát.
|
1. rész
Elgondolkodva sétáltam az istálló felé. Ez a második év, hogy itt foglalkozom telivérekkel, kis szünettel. Alig bírtam elhinni. Amint beértem sikerült alaposan megijednem, ahogy két türelmetlen lovam hangos nyerítésekkel adta tudtomra, hogy jöhettem volna korábban is.
- Tudom, nektek soha sincs elég korán igaz? Legszívesebben itt lennék mindig elhihetitek, de ez nem lehetséges, mint tudjuk. Illetve az, csak senkinek sem használna igazán. - Mondtam miközben Darkness fejét simogattam. A szomszéd bokszból Felhő szemrehányóan nézett rám. Felsóhajtottam, majd elővettem egy répát és átnyújtottam Darkness-nek. Felhő ismét felnyerített, az adagját követelte. Gyorsan hozzáléptem.
- Rendelés teljesítve, uram. - Nyújtottam át neki is a répát mosolyogva. Simogattam pár percig, majd elmentem a takarmánytárolóba, hogy az étrendjüknek megfelelően kikeverjem nekik a reggelijüket. Mire kiértem a két teli vödörrel a kezemben ismét engem fürkésztek okos szemeikkel. Gyorsan kiosztottam az adagokat, majd ezúttal a nyergesbe mentem és elpakoltam mindent, meg lepucoltam a dolgokat.
Viszonylag gyorsan végeztem és addigra a két telivér is végzett. Darkness látszólag nagyon elemében volt, pedig nem rég jöttünk meg versenyről. Illetve helyi verseny volt és egészen jól futott. Most, hogy újra versenyezni kezdtünk megint kezdenek szépen formába jönni aminek nagyon örülök.
Miközben ezen elmélkedtem kivezettem mindkét lovat a legelőre. Darkness majdnem elrántott, annyira ment volna, míg Felhő türelmesen lépkedett mellettem. Amint elengedtem őket máris versenyzésbe kezdtek. Hát szép, mondhatom. :) Mosolyogva néztem őket egy darabig. Aztán az irodaház felé siettem, hogy elnézzek a hirdetőtábla felé versenyhirdetés ügyben, hová tudnánk nevezni a közeljövőben. Magyarán versenynaptárnézőbe indultam.
Közben pedig összefutottam Chilivel aki széles mosollyal az arcán közeledett a tenyészistállók felől. Már messziről köszönt.
- Szia! Képzeld megszületett Blessed Baby csikója. - Ujságolta. Rögtön tudtam, hogy az ő csikójáról van szó, már korábban beszéltünk róla. Akkor is nagyon várta, el tudtam képzelni az örömét.
- Szia. És minden rendben van vele ugye? - Kérdeztem izgatottan és én sem álltam meg mosolygás nélkül.
- Persze. Gyönyörű kis kanca, a neve pedig Narcotic Vision lett. - Mondta izgatottan.
- Majd lehet, hogy elmegyek megnézem, ha lesz időm. - Mosolyogtam még mindig.
- Ajánlom is! - Nevetett és nemsokára én is vele nevettem. Nem régóta ismertem Chilit de nagyon jófej volt és beszélgettünk már keveset. :D
- Bocsi, de muszáj mennem, Bandi már vár! Szia, majd még összefutunk remélem! - Köszönt el széles mosollyal majd már sietett is tovább.
- Semmi gond, szia! Üdvözlöm Bandit. - Kiáltottam még utána, majd folytattam utamat.
A versenynaptárral egészen szerencsésen jártam, ugyanis találtam két galopp és egy küllemversenyt amire el is mentem elintézni a nevezési lapokat. Másfél óra múlva úgy döntöttem, ha már nem edzem legalább megnézem a pályán mi történik éppen. Darkness-nek ugyanis pihenőnapot adtam a verseny után, Felhővel pedig terepre készültem de csak délután.
Amikor odaértem pont akkor indult el Rose Brave Heroine-vel. Látszólag a kanca nagyon jó formában volt, Rose alig tudta visszafogni. A végén pedig egy bámulatos hajrát láthattunk tőlük. Most sajnáltam, hogy elfelejtettem a stoppert elindítani. Rose-nak nagy harcok árán sikerült megállítani végül a kancát, de mégekkor is ficánkolt. Amikor a lány észrevette, hogy ott vagyok odaintett és mosolyogva lovagolt le a pályáról a gyönyörű telivér hátán.
- Szia. Nagyon jól mentetek. - Üdvözöltem őket.
- Szia. Köszi. - Válaszolt és megpaskolta Princess nyakát.
- Nincs kedved délután kijönni terepre? - Törte aztán meg a rövid csendet.
- De, szívesen. Egyébként is mentem volna, de társaságban sokkal jobb. - Egyeztem bele és az eddigi jókedvem csak még jobb lett.
- Rendben. Három óra megfelel? - Kérdezte.
- Persze, tökéletes. - Válaszoltam halvány mosollyal.
- Rendben. Akkor találkozunk háromkor. de ha nem haragszol, most megyek, levezetem Princess-t. - Mondta.
- Okés, menjetek csak. - Mosolyogtam. - Amúgy kivel jössz ki? - Tettem még fel egy gyors kérdést.
- Betterrel. És te? - Jött a felelet, majd az újabb kérdés.
- Én Felhőt viszem. - Feleltem. Elköszöntünk egymástól. Rose-ék az istállók felé indultak, én a legelők felé. Felhő és Darkness békésen legelésztek, úgy látszik már kifutották magukat. Párp ercig néztem őket, de várt a munka.
Az istállók felé indultam. Gyorsan, de alaposan kitakarítottam az istállót, rendbetettem a bokszokat. Ellenőriztem az önitatókat, meg a nyalósó mennyiségét. Aztán gyorsan elszaladtam megebédelni. Amikor visszaértem volt már fél három is, ugyanis ebéd közben elbeszélgettünk Avával és Charlotte-val.
Mivel fél óránk volt már csak indulásig, kimentem a legelőre Felhőért, kezemben a kötőfékével. Amint a kerítéshez értem két ménem ügetett is felém boldog horkantásokkal üdvözölve.
- Nektek is szép napot. Mit szólsz egy jó kis terephez Better-rel és Rose-zal nagyfiú? - Simogattam meg Felhő puha orrát, ő pedig kedvesen megböködött. - Ezt beleegyezésnek veszem. - Mosolyodtam el. Darkness türelmetlenül horkantott.
- Te is jönnél? Pedig neked most pihenőnap jár, nem örülsz neki? Tudod, lazítás. - Mondtam kedvesen a ménnek, miközben egy almát nyújtottam neki vígaszdíjként, hogy ő most itthon marad. Rögtön el is fogatta a csemegét. Kicsit hátrébb tessékeltem két telivérem, majd beléptem a legelőre. Felhő fejére csúsztattam a kötőféket, rákapcsoltam a vezetőszárat és bevezettem a mént az istállóba. Leápoltam, majd felszerszámoztam. Galoppnyereg helyett most univerzális nyerget használtam, ebben azért mégis csak kényelmesebb terepre menni. Egész hamar kész lettünk. Kivezettem a mént az istállóudvarra. Rose-ék is hamarosan megjöttek.
- Hahó! Akkor mehetünk? - Kérdezte széles mosollyal.
- Persze. - Feleltem. Nyeregbe szálltunk, majd elindultunk.
Közös megbeszélést követően a parktól nem messze fekvő erdőben lovagoltunk. Egész végig jókat beszélgettünk, főleg a telivérekről és a versenyekről. Mikor visszaértünk a központba még beszélgettünk egy darabig, majd elköszöntünk egymástól. Jó másfél órát lehettünk kint.
Visszamentünk az istállóba és leszerszámoztam Felhőt. Leápoltam, majd a legelőre engedtem. Most én is kint maradtam velük. Hatkor behoztam őket, leápoltam mindkét lovat, majd megkapták a vacsorájukat. Még jó egy órát simogattam őket, beszéltem hozzájuk, szóval a kényesztetés is megvolt. Végül elköszöntem tőlük.
|
2.rész
A napsütötte udvaron keresztül az elletőistállóhoz siettem. Megszaporáztam a lépteimet. Remélem, egészséges lesz a pici. Másra nem tudtam gondolni. Az ultrahang szerint kanca lesz. Remek, pont így akartam. Bár annak is örültem volna ha mén lesz, a lényeg, hogy egészséges poronty szülessen. Mikor végre odaértem, türelmetlenül elhúztam a nagy tolóajtót, és beléptem a friss szalma - és lószagba. Már messziről kiszúrtam Blessed Baby boxát, és hallottam a boxból kiszűrődő hangokat is. Ezek szerint már megszületett a pici. Úgy izgultam, mint még soha.
- Nahát, megjött a büszke csikótulajdonos - köszöntött a park állatorvosa. - Ne izgulj, minden rendben ment, a kis csöpség egészséges, mint a makk!
Egy szót sem tudtam kinyögni meglepettségemben, amint az anyja mellett fekvő, összegömbölyödött jövevényre néztem. Milyen aranyos, és milyen gyönyörű! A csillagja és az orrfoltja, pont mint az apjáé. És milyen szép színe is van! Ez a pici maga az álom! ~
- Pár perce született, nem maradtál le semmiről. A jó öreg Baby amúgy sem szereti, ha túl nagy a közönsége ellés közben. - mondta a Doki.
- És mikor fog lábraállni? - kérdeztem remegő hangon. Még mindig izgultam.
- Hamarosan - válaszolt nevetve a tapasztalt állatorvos.
Sokáig néztem a picikét, amíg végre megpróbált ráálni hosszú, ingatag lábaira. Aggódva figyeltem. Az első próbálkozásnál még visszahuppant a szalmába, majd másodszori nekifutásra sikerült talpon maradnia. Pár másodperc múlva megtette élete első lépéseit. Legszívesebben sikítottam és ugráltam volna az örömtől, de inkább csendben maradtam, nehogy megijesszem a picit és az anyját. A csöppség még esetlenül tett pár lépést, aztán visszahuppant anyja mellé a puha szalmára.
- Egyenlőre ennyi elég lesz, nagyon ügyes volt. Később már újra fel fog állni. - hallottam a doki szavait.
- És mi legyen a neve? Nincs ötletem...- mondtam.
- Hmm...mit szólnál a Narcotic Vision-höz? - kérdezte Ava, a park tulajdonosa, akit eddig észre sem vettem, hogy ott van.
- Szuper! Jó hangzású név, legyen ez! - mondtam boldogan.
- Na, akkor már a neve is megvan. Most jobb lesz, ha magukra hagyjuk őket. Később még visszajövünk. - mondta a doki.
Még egy darabig néztem a kis Vision-t. Nem tudtam betelni a látvánnyal. Kis fejével az anyja emlői után kutatott. Amikor megtalálta, buzgón szopni kezdett. Vonakodva bár, de kimentem az istállóból. Jobb lesz magukra hagyni őket egyenlőre.
Mikor kiléptem az istálló ajtaján, a másik istállóba indultam, fekete csődörömhöz. Ráférne egy alapos pucolás, remélem jól összekoszolta magát a karámban :D Beléptem az istálló ajtaján. Amint a mén meghallotta a lépteimet, hatalmas nyerítéssel üdvözölt, belezengett az istálló :D Amikor a boxához értem, végigsimítottam helyes kis pofáján. - Szia neked is, szépségem - suttogtam a csődörnek, és egy szelet répát nyújtottam oda neki. A mohó feketeség rögtön kikapta a kezemből. - Naaaa, csak szépen - mondtam neki nevetve.
- Mindjárt jövök.
A nyerges felé indultam. Felkaptam a pucolósdobozunkat, amire aranyozott betűkkel az "El Bandido" nevet pingálták, majd elhúztam Bandido boxának a reteszét és beléptem a ménhez, kezemben a dobozzal. Lovacskám barátságosan hozzám dörgöli nagy orrát. - Igen, nekem is hiányoztál kedvesem - suttogom a ménemnek. - Látom rendesen összekoszoltad magad, de most jól rendbe leszel téve :D
Kipakoltam a pucolósdobozból, és elkezdtem alaposan csutakolni a lovamat. Szeretek az ilyesmikkel bíbelődni, meg hasznos is, mert szép tiszta lesz a picikém, meg erősödik is közben a kapcsolatunk :D Nem volt egyszerű dolgom, tényleg jól összekoszolta magát tegnap... ~ Mikor végeztem a pucolással, a patáit is kikapartam és kifésültem szépre a sörényét is, elpakolok a pucolósdobozba, és a helyére viszem. Megpaskoltam Bandy izmos nyakát, nagyon ügyes volt, végig nyugodtan állt. Hoztam a sörénygumit, és elegáns fonatokat készítettem a sörényébe, minden fonatot más színű gumival fogtam össze :D Hátrébb állok, hogy megcsodáljam a "művemet". Nagyon szép lett, főleg ezekkel a cuki fonatokkal. - Milyen kis csinos lettél :D Igazi macsó vagy ezekkel a fonatokkal XD Neked is tetszik, ugye? - mondtam vidáman a ménnek, aki nagyot horkantott. A maradék sörénygumit is elraktam, majd gondolkodni kezdtem a lovam nyakának dőlve, hogy mit csináljunk ma még, hiszen nincs késő. Úgy döntöttem, egy laza galopp edzést tartunk a pályán. Így lehet a legjobban kiismerni új lovamat, és közben mégjobban összekovácsolódunk, tehát csak hasznos lehet. Kivezettem a mént a nyergesbe, ahol galopp felszerelésbe szerszámoztam: először a nyeregalátétet tettem a hátára, majd rákerült a galopp nyereg, és végül a fejére a kantár. Szépen bevette a zablát, ezért megsimiztem az okos kis fejét :D Amint kész vagyunk kivezettem egyenesen a galopp pályára. Bandy szépen jött utánnam, mint egy kisangyal [L] amikor odaértünk beállítottam a kengyeleket, meghúztam a hevedert, hoztam a kobakomat és nyeregbe pattantam. A lovam mindvégig nyugodtan állt, nagyon okos kis dög :D És milyen kényelmes a háta *-* Először bemelegítettünk egy kicsit: ügettünk, léptünk és vágtáztunk felváltva végig a pályán, meg vissza. Sikerült nagyon szépen egymásra hangolódnunk, igen hamar. Csodálatos álomlovat vettem, jobbat nem is választhattam volna! [L] Amikor úgy gondolom, hogy itt az ideje elkezdeni, a pálya elejébe álltunk. Nem startgépből indulunk, csak ki van jelölve egy vastag vonallal a rajt helye, ezt vesszük igénybe. Nem akarom már az elején a startgéppel strapálni, meg ez nem egy kemény edzés ahol halálra hajtom, csak egyszerűen galoppozunk és szórakozunk egy kicsit, élvezzük egymás társaságát :))
Jeleztem a lovamnak a sarkammal (pálca nincs nálam most) aki rögtön őrült vágtába kezdett, de visszafogtam, még menjünk csak szépen lassan. Galoppozás közben a marja masszírozásával bíztattam. 1800méteres a pálya, úgy tervezem hogy ezt végigfutjuk. A pálya feléig lassú, kényelmes tempóban mentünk. Éreztem Bandyn hogy néha ki akart törni, és galoppozni egy jót, de ilyenkor mindig rövidebbre vettem a szárat. - Nyugalom öcskös, nemsokára mehetsz gyorsabban is. - suttogtam a ménemnek. Közben sokat gondoltam a csikómra is. Vajon most mit csinálhat, amíg edzünk? Gondolom a boxában pihen az anyjával. Remélem belőle is olyan jó galoppló lesz, mint Bandyból. ~ nemsokára elérkeztünk a pálya háromnegyedéhez. Itt végre előrecsúsztattam a kezem lovam nyakán, szárat engedve neki. - Menj! - suttogtam a lovamnak, aki őrült galoppba kezdett, és nemsokára át is értünk a cél vonalán. Megpaskoltam a lovamat, hisz remek munkát végzett, ez a mai edzés nagyon jól sikerült! :-)) Még hagytam had fusson egy darabig amíg neki jól esik, majd vágtába és ügetésbe lassítottam. Amikor kimentünk a pályáról, leszálltam róla, és egy répával kedveskedtem neki a jól sikerült edzésért ; majd levettem róla a nyerget, a nyeregalátétet, és levezettem, 30 percet sétáltam vele a legelő melletti füves részen. Az istállóba vezettem nemsokára, ahol még egy gumivakaróval átmentem a szőrén, hogy levigyem róla az izzadtságot, és a patáit is kikapartam, de már nem sokat bíbelődtem a pucolással :D a nyeregalátétet kitettem száradni, a cuccainkat pedig megtisztítottam. Kikevertem a lovamnak a vacsoráját, majd elköszöntem nagyszerű csődörömtől, egy nagy puszival. Mielőtt elmennék, még a kiscsikómhoz is benéztem, aki békésen aludt az anyja mellett :D
 
|
1.rész
Miután végre találtam helyet a Santa Anita Park zsúfolt parkolójában, kikászálódtam a járgányomból, a vállamra kaptam a hátitáskámat és már indultam is az istállók felé a napsütötte udvaron keresztül. Alig léptem be az istálló ajtaján, máris boldog,erőszakos nyerítést hallottam El Bandido boxa felől. Hát persze, csak ő lehet az! Ezek szerint már megérkezett. Tudtam, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy lekésem újdonsült ménem érkezését. És milyen kis édes, hogy mindenkit így üdvözöl! Gondolom még nem tudja, hogy én vagyok az újdonsült gazdája. Bár lehet, hogy sejt valamit..
Sietősre vettem a lépteimet, és kisvártva már ott is álltam a hatalmas éjfekete mén boxa előtt. A fekete szépség érdeklődve hajolt ki a boxajtó felett, és nagy szemekkel méregetett. Kinyújtotta felém a fejét, és nagy orrát barátságosan a vállamhoz nyomta. Könnyek szöktek a szemembe. Ez az éjfekete csoda, csak az enyém! Csak álltam ott némán. A mén pedig rám emelte értelmes fekete szemeit. *Mit nézel, ember? Mért nem jössz közelebb, és simogatsz meg egy kicsit? Hoztál valamit? Ugye az enyém?* Végre feleszméltem, és boldogan megsimogattam puha orrocskáját, amivel még mindig a vállamat böködte. - Hát persze, hogy is feledkezhettem meg róla, hogy hoztam neked egy kis apróságot - suttogtam hallkan a ménnek, majd előhúztam a zsebemből egy kis lócsokit, és a tenyeremen odanyújtottam neki. A csődör boldogan horkantott, és finoman elvette a kezemből a csemegét, hogy még véletlenül se harapjon meg. - Milyen édes vagy...- öleltem át a nyakát boldogan, még mindig könnyes szemmel. Lassan felszáradtak a könnyeim. Elhúztam a box reteszét, és beléptem a gyönyörű álomlóhoz, aki érdeklődve állt a boxban, figyelve minden mozdulatom. Lassan odaléptem hozzá, és a fülét kezdtem vakargatni, a másik kezemmel pedig a nyakát simogattam. Bandido csak állt mint a cövek és elégedett horkantásokkal adta tudtomra, hogy ne hagyjam abba a kényeztetést. 5 percig álltunk így, aztán megpaskoltam a nyakát és leültem a box egyik végébe. A mén követett, és amikor lehuppantam a puha szalmába, a pólómat kezdte el rágcsálni. Nevetve pusziltam meg az orrát, majd finoman ellöktem magamtól a fejét. Csalódott tekintettel nézett rám. - Na jó, van itt még neked valami, inkább ezt edd, ne a pólómat - mondtam a csődörnek, majd előhúztam a zsebemből mégegy lócsokit és új lovam ajkai közé nyomtam. Felálltam, kiléptem a boxból és a nyerges felé indultam. Levettem az egyik polcról a vadiúj bőr kötőféket, amit Bandidonak vettem mielőtt még megérkezett volna, majd hirtelen egy puha orr ért az arcomhoz hátulról. Meglepetten fordultam hátra. Az én drága ménem állt ott. Hát persze! Én hülye, elfelejtettem bereteszelni a boxajtót! Ő pedig követett...nem gondoltam volna hogy ilyen jó lovat sikerül kifognom!
- Úgy látom, nagyfiú, mi nagyon jó barátok leszünk - mondtam boldogan. Felcsúsztattam gyönyörű fejére az új kötőféket, majd pár lépés hátrébblépve elégedetten néztem végig az új lovamon. A kötőfék tökéletesen állt rajta!
- Nagyon csinos vagy - mondom a csődörnek nevetve, aki nagyot nyerít helyeslésképpen.
Rácsatoltam a sötétzöld vezetőszáramat, majd kivezettem az istálló ajtaján a lovamat. Az udvaron csak úgy röpködtek a megjegyzések a látogatóktól: - De gyönyörű ló! - ...és nézd a felépítését - Igazán ígéretes jószág!...
Nagyon büszke voltam a lovamra :D Egy kisebb karámba vezettem. A gyönyörű álomló mindvégig készségesen jött utánnam. A karámban lecsatoltam róla a vezetőszárat, majd egy picit megpöccintettem a farát. - Menj! - suttogtam neki, mire a mén kecsesen elügetett tőlem. Becsuktam a karámajtót. Gondoltam, még egy picit bennmaradok, hogy nézzem mit csinál. Bandido peckesen, gyors léptekkel ügetett körbe a karámban, néha odanyerített egy-egy lónak,akiket éppen előtte vezettek el edzésre. - Te is szeretnél már edzeni, igaz? Majd holnap kipróbállak a pályán is. - mondtam kedvesen a lovamnak, aki odaügetett hozzám, és a zsebemet kezdte el böködni. - Na neee, mára nincs több - nevettem, majd megsimogattam a mén puha orrocskáját, nyomtam rá egy puszit, és kimentem a karámból. - Légy jó kicsim, majd még jövök - suttogtam Bandidonak, majd a kapu felé vettem az irányt. Az éjfekete csődör hosszasan nyerített utánnam.
|
1.rész
Begördültem piros kocsimmal a kapun,és megálltam a parkolóban.A többiek már javában dolgoztak a lovak,és az istállók körül,ami nem csoda hiszen már fél 11 volt.Besiettem az istállóba ahol,egyből enni adtam a lovaimnak,majd kiengedtem a legelőre Cookiest és elkezdtem edzeni Cookie-val.Épp befejezni készültem az edzést mikor,hirtelen egy fehér dzsip gördült be a kapun,és parkolt le piros audi-m mellé. Egy magas,szőke vállig érő hajú,20év körüli nő szállt ki belőle.Az iroda felé sietett.Mikor befejeztem az edzést,és Cookie-t vezettem a legelő felé,néztem a földét,és egyszer csak belém jött a magas szőke nő.
-Oh...bocsáss meg,véletlen nem figyeltem....-a telefon leesett a porba,és egy férfi mély hangja szűrődött ki belőle,aki azt ordibálta "Emily ott vagy?!"-had mutatkozzak be,Emily Wrhotes vagyok,az új edző.
-Semmi gond-feltápászkodtam és leporoltam magam-Én Charlotte Hugh vagyok.Maga az a híres edző akiLiberty Dream-et is edzette?-fordulok hozzá kérdő tekintettel.
-Igen,nos...én volnék az,de tegezz nyugodtan.:)-majd eltereli a témát másfelé-Ő a lovad?Az enyém délután érkezik,ő is angol telivér és most kezdem a belovaglást vele.A neve Fire.
-Igen,ő Cookie.Biztos szép paci.-fél perci csend után,kinyögök valamit-Mennyi időre szerződtél a parkkal?
-Fél évre,de zerintem utána is itt maradok.
-Megmutassam neked a parkot?
-Igen köszönöm.....
Miután megmutattam a parkot,elmentem a lovaimhoz,majd elköszöntem Emilytől,mert dolga volt még Fire megérkezése elött...4körü járhatott az idő,mikor megjött egy lószállító.Gondoltam Emily lova,Fire az,és igazam is lett.Egy meseszép fekete,hókás 1,5éves csődör volt ő.A lószállító elejéből emilyy szállt ki,majd kivezette Fire-t,és az istállójába vitte.
-Nagyon szép paci...-mondtam távolból majd bementem az istállóba.
-Köszönöm,elkisérsz a belovaglásra?
-Bocsi,de nem...mennem kell haza,otthon még sok dolgom van.-mondtam csalódottan.
-Oké...semmi...szia!
-Szia.
-Intettem majd elindultam kocsim felé
Bezsálltam a kocsimba,majd elhajtottam
|
1.rész
Leparkoltam a hatalmas terepjáróval a parkolóban.Kivettem hátitáskámat,vállamra dobtam és bementem a parkba.Szinte csak pár napja volt,hogy először léptem át ennek a helynek a kapuit,most mégis növekvő önbizalommal trappoltam befelé.Levetettem cuccomat az öltözőbe és hiperszupergyorsan átöltöztem.Váltottam pár szót Avával,és 1-2 lovásszal majd a vemhes kanca részre siettem.Igen...hatalmas,fejlett,hús-vér telivérem még nem volt,de egy piciny apróság már fejlődésnek indult számomra.Borzasztóan vártam és tudtam,még ha félénk is lesz,ő lesz a lehető legjobb barátom.Amint beléptem az istállóba 3 nagyon szép kanca dugta ki fejét és halk nyihogással köszöntöttek.Ha tehettem volna felőlük 3 kezem is lehetett volna,hogy egyszerre babusgassam őket.Fantasize a maga heves modorával a zsebemben túrkált pár,kunyerálható falatért.Hamarosan meg is kapta a répáját.Majd Blessed és Ring,az én vemhes kancám is megkapta a puszikat,paskolásokat,jutalomfalatokat.Mindhárom kanca ugyanattól a méntől volt vemhes,így izgalommal vártam a végkifejletet.Reméltem,hogy egészségesek és gyönyörűek lesznek.Mivel Narco pompás csődör ez nem volt kétséges.Ring,a hatalmas hókájával és még hatalmasabb pocakjával az ajtóból bámult rám.Bementem és megöleltem hatalmas,dudorodó hasát.
-Szevasz kisapám,minden okés odabent?-beszéltem a pocaklakóhoz.-Óvakodj kijönni,itt egy kicsit hűvös van!Élvezd ki anyukád melegét,amíg lehet.
Ring hatalmas szemeivel affelől érdeklődött,hogy én kihez beszélek.Megbökdöste kezemet,majd egy pici orrsimogatás után hasát is megbökte.Figyeltem a kanca óvatos mozdulatait.Két elképesztő gyönyörű csikót elett már,így bíztam a kancában.Ring hasán két apró dudor jelent meg,majd 5 másodperc múlva eltűnt,majd újra előjött.Egy piciny,másik dudor is jelentkezni vélt.Megsimogattam.Könnybe lábadt a szemem.
-Szia édesem!-köszöntem a csikónak.A két piciny dudor a kis mén mellső két patája,a harmadik pedig az apró nózija lehetett.-Igen...ezekkel a piciny patákkal fogod magad csúcsra törni!-biztattam a kis mént anyja védelmében.1 perc múlva a dudorog eltűntek és Ring is lassabban vélt szuszogni.
Könnyekkel teli szemmel léptem ki a boxból.Épp elkapott egy arra igyekvő lovász,aki étellel kecsegtette a kancákat.
-Hát veled meg mivan?-kérdezte,mosolyogva.
-Csak...felemelő pillanatban volt részem.
-Tényleg?
-A pici kinyomta orrát és lábát Ring hasán.Mint aki tudja,vagy legalábbis sejteni véli,hogy ottvagyok.
-Érdekes,ilyet még az orvosnak sem csinált.Szerencsés vagy.Egyébként hallottad a hírt?
-Melyiket?
-Az orvos szerint lehet,hogy hamarabb születik.Persze ez nem biztos,csak következtetés.De lehet,hogy megviccel minket az apróság.
-Hát,mondtam neki,hogy maradjon még.Itt még zord az idő.
-Az,és valószínű nem is nagyon fog változni.
-Frankó.-válaszoltam komoran.A srác elköszönt,kiviharzott az istállóból és segítségre fogta az éppen tomboló telivért.
~Szóval lehet,hogy hamarabb lát napvilágot csikaszom mint azt remélni véltem.Segáz...csak egészséges legyen.Kíváncsi vagyok rá.Biztosra veszem,hogy ez egy remek barátság kezdete lesz~
|
1.rész
Behajtok a kovácsoltvas, nagy kapun és lassan az istállóm felé hajtok, ami mellett megtudok állni. Éppen csatolnám ki a biztonsági övet, amikor az istállóból egy összetéveszthetetlenül csikó nyerítése hangzok fel. Utána patadobogás és pár lovász kiabálása. Gyorsan kiugrom a kocsiból és már szaladok is. Mire az ajtóhoz érek, látszatra már minden rendben. Robhoz sétálok, aki éppen abban a pillanatban reteszeli el Russian Stuff bokszát.
-Mi történt?-
Kérdezek rá egyből, miközben az 1 éves csődörömet vizsgálgatom.
~Semmi baja!~
Futott át az agyamon, de ebben azért nem voltam 100%-osan biztos. A férfihoz fordultam magyarázatért. Ő csak a fejét vakargatta.
-Nem tudom. Éppen vezettem be a legelőről, amikor elkezdett ágaskodni meg rúgkapálni. Gondolom látott valamit ami nem tetszett neki. Próbáltam megnyugtatni, de tudod milyen.-
Vonta meg a vállát.
-Aztán amikor már úgy éreztem, hogy megnyugodott, lazábbra vettem a vezetőszárat. Hiba volt. Amint érezte, hogy lazul a szorítás, már ott se volt. Száguldott fel-alá, mint egy őrült. Csak a többiek segítségével sikerült megfogni. Szépen betereltük, a bokszba meg már magától ment be. Nem hülye ló ez. De szerintem most megsértődött ránk.-
Nevetett, mikor a farát mutató csikóra mutatott. Én is elmosolyodtam.
-Nem esett semmi baja?-
Kérdeztem a biztonság kedvéért.
-Látszólag semmi, de jobb ellenőrizni. Nem akarom, hogy a csodacsikód lebetegedjen.-
Megforgattam a szemem a "csodacsikó" elnevezésen. Mindig így nevezte. Robot ekkor elhívta egy fiatal lovász, így a beszélgetés abbamaradt. Stuff felé fordulok majd pár perc múlva kinyitom a bokszajtót és besurranok. Megsimogatom a pofáját (ha hagyja) majd a marját. Megvizsgálom a lábait, de semmi. Fellélegzek.
~Azért nem ártana megnézetni egy állatorvossal...~
Gondoltam és már tárcsáztam is.
-Jó napot doktor! Rose vagyok a Santa Anitáról. Lenne itt egy megvizsgálható alany. Mikor tudna kijönni?-
Lebeszéltünk egy időpontot holnapra, addig is azt ajánlotta, hogy ne nagyon szaladgáljon. Szegény Stuff! Meg fog őrülni ebben a bokszban. Megpaskolom a nyakát mire kegyeskedik felém fordulna. Úgy tűnik, rám nem mérges. Visszamegyek az ajtóhoz és kinyúlok rajta. Leakasztom a kampóról a v.kék kötőfékét és ráadom. Most persze gyönyörűen viselkedik!
-Te kis gézengúz. Nem leszünk így jobban. A lovászok még megutálnak és véletlenül nem kapsz vacsorát!-
Mondtam neki miközben teljesen kinyitottam aza jtót és kivezettem Stuffot. Kivezettem a szabadba , de csak néhány kört mentünk. Már alig vártam a holnapot. Nagyon izgultam Stuff miatt. Ha valami baja esik...azt sohasem bocsátanám meg magamnak!
|
1. rész
Egy fárasztó nap után álmos szemekkel ültem le a kis irodának kialakított szobámban. A lovaimat rendbetettem ugyan, de még így is várt rám egy sor papírmunka, versenynevezések, lóútlevelek, eladó lovak iratai, zsokéengedélyek, meg megannyi más. Kezembe is vettem az első papírt, majd bekapcsoltam a laptopom, hogy ellenőrizhessem az adatokat, mikor megcsörrent a mobilom. A kijelzőre tekintettem: Karen.
-Hm. -Karen régi barátnőm, és neki köszönhetem Popcorn és Snooker nevű lovamat. Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez tartottam a telefont.
-Halló, tessék?
-Szia Ava, itt Karen. -hallottam a rég hallott ismerősöm hangját a telefonban.
-Szia, rég hallottam felőled, mi újság?
Karen elmesélte a tavaly nyári lovasbalesetét, ahol sikerült lábát törnie, és emiatt most egy jóideje nem tudott lóra ülni, a gipsz levétele után túl hamar lóra ült, és a frissen forrt csontok nem bírták a megerőltetést, így most egy időre korlátozva van mindenben.
-Te jó ég, de ugye tudsz majd még lovagolni?
-Persze, az orvosom szerint az ősz elején már lóra ülhetek. Járni már tudok rendesen, és a lovászok mindenben segítenek. Ami viszont biztos, hogy én többet nem galoppozhatok. Bár tudod, annyira nem is szerettem.
-Tudom-tudom, hát én nem bírnám ki a helyedben! Még jó, hogy a galopplovaid már nem versenyeznek.
-Hát igen, Wonder, Niké és Phoenix már nyugdíjasok, viszont van két fiatal kancám, akiknek már ez az év is nagy kihagyás volt, és sajnálom, hogy így elpazaroltam őket... Istenigazából azért hívlak, hogy olcsón be tudnád-e fogadni őket?
-Huhh... Milyen lovak?
-Kettő négyéves kanca, versenyeztek ugyan, de nem sokat. Az egyik egy sárga sprinter kanca, ötöt futott eddig, a másik fekete kanca, inkább középtávos, hétszer állt starthoz. Ha másra nem, tenyészkancának magadhoz tudnád venni? Én sajnos már nem tudok úgy gondoskodni róluk, meg foglalkoztatni őket, ahogy megérdemelnék. A többiekkel is elég gondom van, ismered te Villám természetét..
-Persze, hogy ismerem őt. Most lenne szabad helyem nekik, csak nem tudom, hogy nekem mennyi időm lenne foglalkozni velük, hisz jelenleg 6 aktív lovam van. De mindent megteszek értük, hozd át őket, ha tudod. Küldjek kocsit?
-Nem kell, úgyis menni akarok arrafele, leviszem őket, meg akkor már Wonder és Niké kaphatna 1-1 fedeztetést nálatok?
-Természetesen, de csak ha kapunk egy kis útravalót Phoenixtől!
-Perszehogy! -hallottam a lány nevetését a kagylón át- Na akkor majd még hívlak, hogy mikor megyek arrafelé, rendben?
-Okés, akkor még beszélünk, na puszi, és jobbulást!
-Köszi, szia.
Azzal megszakítottam a vonalt. Nem tudom, képes leszek-e még befogadni 2 lovat, de igaz, maximum tenyészállományba veszem őket, biztos nem rossz lovak. De most térhettem vissza megint az unalmas papírmunkához, mert már sok idő eltelt, és még mindig nem végeztem.
|
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
