|
Psychobilly
Edzésterv lovam, Psychobilly számára!
- 2009- es születésű
- angol telivér csődör
- lakhelye: Santa Anita park, California
- zsokéja: Paige Collins
- távja: sprint és rövidtáv
Heti edzésprogram:
Hétfő: másfélórás edzés, egyedül, füves pályán
Kedd: kétórás terep, néhány hosszú vágtaszakasszal
Szerda: egyórás edzés, több lóval, füves pályán, egyenes pálya
Csütörtök: félóra futószár, utána negyedóra könnyű, kímélő edzés
Péntek: másfélórás edzés, egyedül
Szombat: félórás terep, két vágtaszakasszal, utána félóra edzés fedeles lovardában, vágta nélkül
Vasárnap/versenyek előtti nap: pihenőnap
Előkészületek
Már korán reggel megérkezem az istállóhoz, kezemben a szokásos reggeli üdvözlő csemege. Besétálok a boxok közé, és már meg is látom Doki kikandikáló fejét az ajtón. Mindig elmosolyodom amikor látom őt... Odaadom neki a csemegéjét, ami valamikor répa vagy alma, esetleg lócsoki. Nagyon ritkán kockacukrot is szoktam neki adni, de csak egyet. Megpaskolom a nyakát, végigsimítok a homlokán, elrendezgetem az üstökét, majd bemegyek hozzá a boxba, és ellenőrzöm, nincs- e rajta semmi seb vagy más sérülés. Ha nincs, akkor már futok is a pucolódobozomért, és kezdem is a csutakolást. Először alaposan átfésülöm a farkát, és sörényét, vigyázva arra, hogy ne tépjek ki sok szálat. Ezután gumivakaróval jól átdörgölöm az egész testét, egy milimétert sem hagyok ki. A felkavart port erős szálú kefével lesöpröm róla, utána pedig puha szálú kefével eltörlöm még a hírét is a pornak a lovam szőrében.:) Ezután előhúzom a patakaparót, és körültekintően kikaparom a patájából a piszkot. Óvatosan csinálom, nehogy fájdalmat okozzak neki. Miután mind a négy lábával végeztem, egy ronggyal elvégzem az utolsó simításokat a szőrén, és Doki már csillog-villog.:D
A csutakolás után a nyergesből előhozom a felszereléseit, a nyerget, nyeregalátétet, kantárt és a fáslit. Doki mindig nehezen vette be a zablát, ez most sincs másként. Nagy erőlködés után betuszkolom a szájába, és hagyom, hogy rágcsálja egy picit, ne zavarja sehol. Beállítom a kantáron a szíjakat, a torokszíjnál különösen figyelek, nehogy túl szorosra húzzam,mert arra Zarándok nagyon érzékeny. Csak egy pillanatra hagyom egyedül szárral a nyakában, amíg felkapom a nyeregalátétet a földről, utána azonnal megtartom a szárat, és a hátára terítem az izzasztót. Óvatosan felhelyezem rá a könnyű nyerget, és először nem húzom be teljesen a hevedert, mindig felszálásnál szoktam beállítani. Fáslit mind a négy lábára szoktam tenni, most sincs másképp: leguggolva felcsavarom neki. Miután kész van, ellenőrzöm a szerszámokat, és kivezetem a homokos pályára bemelegíteni.
Bemelegítés
Doki még nem teljesen friss, szóval önmagát kissé meghazudtoló tempóban cammog ki a pályára. Középre vezetem, és meghúzom a hevedert. A lovam felkapja a fejét(mint legtöbbször, mikor a hevedert húzom), és horkant egyet. Megpaskolom a nyakát, és kicsit lehúzom a kengyelt, hogy fel tudjak szállni, közben erősen markolom a rövid pálcámat. Átvetem a lábam Zarándok háta fölött, és kényelmesen elhelyezkedem a nyeregben. A bemelegítést mindig lépéssel kezdem, közben pedig hajlítgató gyakorlatokat végzek(körben válts, átváltás, stb.). Ezeket folytatom ügetésben. Először hagyom, hogy átlagosan ügessen, ahogy mindig is szokott. Ezután összeszedem a lépteit, végül pedig nyújtott ügetésben haladunk. Két kör pihentető lépés után pár környi vágtát teszek meg, és ugyanúgy összeszedem, majd nyújtom a vágtáját. A végén megdicsérem, és büszkén megpaskolom a lapockáját.
Edzés egyedül, füves pályán
Edzés előtt első dolgom ellenőrizni Doki testét, nem-e sérült meg valahol a bemelegítés alatt, vagy nem sántult-e le. Nagyon vigyázok az én szépségemre.:D A galoppálya mellett szinte mindig megtalálom az edzőmet, Charlotte-ot. Mielőtt belevágnék, mindig kikérem a tanácsát, és igyekszem is betartani.:) A pályára már lóháton sétálok fel, bemérem a kanyarokat, emelkedőket... Ezután Charlotte odajön hozzám, és a startboxok felé vezeti Zarándokot, ott pedig átad bennünket az egyik magas lovásznak. Lovam egyik jó tulajdonsága, hogy akármilyen hangzavar van körülötte, általában a segítők könnyen beviszik, nekem csak kicsit használnom kell a csizmámat. A két segítő elindul velünk, Doki pedig- kicsit ficánkolva bár,- de beléptet a szűk rajtgépbe. Érzem, ahogy már készül a rajtolásra. Izmai megfeszülnek, lélegzete szinte eláll. A füleit előrehegyezi, én pedig nyugtatóan végigsimítok a nyakán. Lélekben már készülök. Ez csak pár másodperc, mégis egy örökkévalóságnak tűnik a várakozás. A kapuk hirtelen csapódnak ki előttünk, Psychobilly pedig elrugaszkodik a talajtól. Kikönnyítek, a szárat pedig kissé hosszabbra engedem, hogy a ló tudjon futni alattam. Azt szeretem, ha tud normálisan kinyújtózni galopp közben. Láttam már néhány lovat, amelyiknek olyan röviden fogták a szárat, hogy majd kitörte a nyakát. Doki vadul, és még kissé számomra kényelmetlenül vágtázik, de kibírom, ezt is ki fogom küszöbölni.;) Hangosan prüszköl galopp közben, a füleit lelapítja. Szinte repül, nekem pedig egyenlőre még hajtanom sem kell, maximum kicsit visszafogni. Egy éles kanyart szelünk át, és érzem, ahogy Doki egy pillanatra elbizonytalanodik. A hátsó lába kicsúszik kissé, de kézben tartom a dolgot. Kicsit rövidebbre fogom a szárakat. Most már használnom kell a csizmám, és egy kicsit rá is pöccintek a vállára a lovaglópálcámmal. Azonnal ért a szóból, és újra ugyanazzal a lelkesedésével folytatja: hihetetlenül gyorsan suhanunk végig az utolsó hosszon, a célvonalba érés pedig fantasztikus érzés. Kicsit megpróbálom megfoni elől Dokit, de még bakol párat, és kivágtázza magát... Egy kicsit ügetek, hajlítgatom, hogy visszanyerjem felette a teljes kontrollt, majd visszaállítom lépésbe. A célba érés után valahogy mindig nevetnem kell.:') Széles mosoly van az arcomon, és büszkén a levegőbe boxolok. Persze a jól sikerült edzés után nem csak én aratom le a babérokat, Zarándok is megkapja jól megérdemelt jutalmát.:D
Tereplovaglás
A tereplovaglásokat nagyon szeretem, főleg a vágtákat. Az, hogy összhangban lehetsz a természettel, ráadásul egy csodálatos ló társaságában lehetsz közben, az egyszerűen fenomenális... Főleg Zarándok hátán ülve.:D
Terep előtt is nagyon odafigyelek a bemelegítésre, ezt nagyon fontosnak tartom. Ilyenkor néha fülvédőt is kap a lovam, a bogarak miatt. A terepeknek mindig boldogan vágok neki, és lelkesen lendülök fel a nyeregbe. Puhán elindítom Dokit, aki szinte pöccre elindul. Lépésben indulunk el a földúton. Mellettünk a szántóföl gabonanövényei hajladoznak, közülük néha-néha felreppen egy-egy fácán vagy varjú. Ilyenkor megnyugtatóan megsimogatom Doki marját a nyereg mellett, amolyan megnyugtatásként. Sokszor be is válik, de vannak olyan napok, mikor Zarándok megugrik alattam. Ilyenkor feszesen tartom a szárakat, oldalát pedig szorítom a combommal, és közben továbbindulásra ösztökélem. Ezen a földúton mindig lépésben megyek végig, nem is túl hosszú a szakasz. Az út egy erdőbe visz, ami nagyon sötét, és sok a zaj. Általában egy rövid ösvényen megyek csak végig rajta, igyekszem hamar kiérni a tarlóra. Itt kezdek el ügetni. Határozott csizmasegítséggel indítom be, ő pedig élénken ügetni kezd. A tarlón nem is veszek fel más jármódot. Innen egy újabb földútra érek ki, amit egy kicsit benőtt a fű, mellette pedig egy kukoricatábla fekszik. Itt pár métert még ügetek, aztán egyik csizma hátra, másik előre, és zár! :D Doki kissé nyugodtabban vágtázik terepen, mint a pályán, ezért annyira nem is figyelek a szárra. Párszor gyorsabb, nyújtottabb vágtára sarkallom, és ő legtöbbször normálisan teljesíti is amit kérek. Erről a szakaszról az első földútra lyukadok ki, ahol lassú ügetésben haladok visszafelé, és a legvégső egyenesben pedig hosszú száron lépünk.
Csoportos edzés
Csoportos edzés előtt beszélek a többi lovassal is. Általában négyen vagyunk a pályán, és nagyon élvezzük az együtt galoppozást. A segítők megfogják a lovainkat, és bevezetik őket a startboxokba. Az egyik társam lova most is megmakacsolja magát, mint mindig, de a segítők elég szakképzettek ahhoz, hogy ezt megoldják. A startgépben állva körülnézek. A mellettem álló lovasok is egymást fürkészik, vagy éppen a lovukat nyugtatgatják. Doki nem szorul nyugtatásra, magabiztos, merész ló. Amint kicsapódnak a kapuk, már csak a saját lovamra öszpontosítok, a többieket nem is figyelem. Zarándok sokkal jobban akar menni, mikor tudja, hogy más lovakat kell leelőznie, habár most már az elején is használnom kellett a pálcát. Doki nem startolt túl jól. A kanyar előtt folyamatosan lassítok vele, az a tervem, hogy utána fogok kitörni. A lovam tökéletesen beveszi a kanyart, de a többi hátas is. A tervemet készülök megvalósítani. Határozott csizmasegítségekkel hajtom előre, és engedek neki még egy kis szárat. Zarándok teste megnyúlik, patái elemelkednek a földtől. Biztosan tör előre a többiek között. A cél előtt hangosan felkiáltok, Zarándok pedig, miután megérzi, hogy a futamnak vége, jókedvűen kirúg egyet. Büszkén paskolom meg a nyakát, és gratulálok a társaimnak.
 Futószárazás
Jókedvűen vezetem ki Dokit a bemelegítő pályára. Rácsatolom a zablájára a futószárat, előkészítem az ostort. A hevedert még utoljára meghúzom, és nagy körre engedem. Doki mozgása nagyon tetszik: térölelő, kicsit sem merev. Feltartja a farkát, és beleszagol a levegőbe. Néha hajlamos nem oda figyelni ahova kéne, de csettegek neki egy kicsit, és újra idekoncentrál. Füleit hegyezi, fél szeme mindig az ostoron van. Figyelmes ló. Gyengéden meglegyintem mögötte a homokot, és közben kiadom a parancsszót:- Üget! - a gé hangot jól megnyomva. Doki puhán átvált a gyorsabb jármódra, sörénye lágyan lengedezik. Patái nagy port kavarnak körülötte, közben pedig prüszköl néhányat. A farizmai megfeszülnek, a szügyén lévők pedig kidomborodnak. Úgy érzem, eleget ügetett már, így hát vágtára ösztökélem. Kissé rázósan ugrik be, de hamar helyreáll. Imádom nézni, ahogy behajlítja izmos nyakát, és ahogy a farkát legyezi. Egészen elámulok a látványán. A vágta után leállítom lépésbe, majd megállítom, és odahúzom magamhoz. Kedvesen megsimogatom, majd ugyanezeket a gyakorlatokat elismételjük, csak másik kézre.
Levezetés
Az edzések után mindig visszamegyek a pályára, és hosszú szárat engedek Dokinak. Ő mindig kinyújtja a nyakát, lélegzete látszik a homokban. Levezetéskor sokat beszélek hozzá, vagy éppen megdicsérem a mai teljesítményét. Lehajolok és végigsimítok a nyakán, vagy megpaskolom a farát. Közben egyenletes levegővételeit hallgatom. Miután teljesen megszáradt, leugrom róla, és lekapom a nyegret. Zarándokot a pálya széléhez vezetem, és ott nekitámasztom a nyerget a falnak. Beviszem a patamosóba, és meleg időben slaggal leöblítem a lábát. Ezután visszavezetem a boxába, elzárom a vizét, és még egyszer megdicsérem, és persze enni is kap.^^
Pihenőnap
Minden vasárnap, és a versenyek előtti napon Zarándok nem dolgozik. Egész nap a legelőn van, és eszik, meg nyargalászik a karámjában. Néhányszor kimegyek hozzá a legelőre és lecsutakolom, de a pihenőnapokon tényleg csak ennyi.:) Estefelé kötőféket rakok a fejére, és visszavezetem a boxába. Miután megkapta a vacsoráját elbúcsúzom tőle, és hagyom, hadd lakmározzon.
Összegzés
Psychobilly rengeteget fejlődött az edzések során. Egyre komolyabban veszi az edzéseket, és látom rajta, hogy győzni akar. Nagy jövő áll még előtte! :)
Psychobilly&Wirii
Kérlek ne másold, saját írás!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
