Köszönöm, hogy végigolvasod Holy Virgin, azaz 'Holly' edzéstervét. Ezt a programot használom általános edzésre, és a versenyekre való felkészülésben is! A hét 5 napján edzünk a szokásos tréning edzéssel, 1 nap kímélő edzéssel, míg 1 másik nap pihenőt tartunk.  Holly rövid- és középtávon versenyez, az edzéseken és a versenyeken egyaránt jelen van jól bevált edzőm, John.


  Az edzés előtt vidáman sétálok be a tágas istállóba, ahonnan mindegyik boxból kikukucskál 1-1 lófej. Miután mindenkit üdvözlök, a deres kétévesemhez lépek, megsimogatom a gyönyörű fejét, és ő beleszaglászik a tenyerembe. Adok neki egy karikányi répát, amit kitörő örömmel azonnal befal, aztán megszeppenve néz rám, mintha valaki elvette volna tőle. Elmosolyodok a lovamon, megpaskolom a nyakát, és feladom rá a kötőfékjét, és kivezetem a bokszából. Izgalommal teli könnyedséggel lépdel mellettem. A többi lovam nyerít nekünk, amint kilépünk az istálló kapuján. Odakint verőfényes, kellemes idő van, csiklandozza az aromat a nap lágy sugara, éppen kellemes az idő egy edzéshez. Lovamat kivezetem az udvarra, és a csutakolóhoz megyek vele. Ott gondosan leápolom, és kikaparom a patáit. Ellenőrzöm a lábait, nincs-e beduzzadva, nem fáj-e, ha megérintem. Mindent rendben találok a lovam lábával, így nyugodt szívvel elindulok a nyerges felé, ahonnan felkapom a felszereléseit, és a könnyű tréningnyereggel és kantárral elindulok a lovamhoz. Holly már izgatott, ficánkol, alig bírom felszerelni, de végül csak sikerül felraknom rá a nyerget és az izzasztót. Meghúzom a hevedert, és lovam kötőfékjét kantárra cserélem. Kicsit nehezére esik bekapni a zablát, de egy kis bíztatásra sikerül az is. Ismét megpaskolom lovam izmos nyakát, és elindulunk a pálya felé. A pálya szélénél már vár ránk örök segítőm és trénerem, John, aki minden lovam edzésében örömmel segítkezik, így Holly tréningjében is segítő kezet nyújt nekem. A hófehér kerítésnél állva figyeli az egyik kétévesünk edzését. Mikor észrevesz minket, mosolyogva integet, és amint hozzáérünk, megsimogatja Holly homlokát. Beletúr a szürke sörényébe, majd vidám hangon megszólal: -Harcra fel!


  Elmosolyodok, és a kapun belépve a csizmámon át is érzem a pálya puha homokját. Az egyik lovász a pályára vezeti John pej póniját, aki összedugja az orrát Hollyval. A lovam már türelmetlenül ficánkol, legszívesebben most futna, de még van előtte egy jó alapos bemelegítés, hisz anélkül nagy felelőtlenség lenne belefogni a tréningbe, akár 800, akár 2000 métert fut a ló az edzés folyamán. Mivel Holly eléggé makacs természetű szokott lenni, a bemelegítésnél mindi segít John a pónija hátán, és tartja Holly-t, hogy a kancámnak biztosan meg se forduljon a fejében, hogy gyorsabban menjen a kelleténél. De hogy ne fecséreljem a szót: ellenőriztem a heveder szorosságát, és beállítottam a kengyeleket, aztán John feldobott a nyeregbe, majd ő is felpattant hű hátasára. Hosszúra engedem Holly kantárszárát, John pedig megfogja azt, hogy tartsa a lovamat. Az ovális pálya külső részén haladunk, jelenleg lépésben haladunk, kényelmesen, közben John-nal jó hangulatban beszélgetek, természetesen a lovakról. Holly nagyon eleven kedvében van, szeretne gyorsítani, de még nem lehet. Legalább 20-25 percet lépünk, Holly ezalatt kicsit lehiggad, így később is kezelhetőbb lesz. Majd fokozatosan gyor lépésre, majd ügetésre váltunk mindkét lóval. Lovam hosszú lábaival könnyedén üget, kényelmes tempóban. A beszélgetés John-nal kezd áttérni az edzésre, és ahogy Holly folyamatosan melegszik, elmondja, hogy hogy fussak ma lovammal.  Miután már eleget ügettem a kancával mindkét kézre, vágtázunk is egy kicsit, bár itt már nehezebb visszafognom Holly-t, hisz a póninál sokkal gyorsabb tempója van a vágtájának, már az ügetésnél is nehéz volt a póninak, hogy lépést tartson velünk. -Ha gondolod, mehetsz. - mondja John, mire én széles mosollyal bólintok.


  Hétfőn és csütörtökön nincs társunk az edzéshez, ilyenkor csupán kettesben futunk. Holly ilyenkor is remekül szokott teljesíteni. Ma 1300 métert fogunk futni. Trénerünk elenged minket, de még csak vágtában megyek a kijelölt táv kezdőpontjához. Addig John visszavágtat lovával a célvonalhoz. Én Hollyval 1500 méterig elérek, ott megfordítom, és a belső sávba megyünk, így végre menetirányba kerülünk. Kétszáz métert kényelmes tampóban vágtázunk, Holly már nagyon készül a gyorsításra. figyelem a póznákat, és hamarosan elérjük azt, ami jelzi, hogy már csak 1400 méter van hátra. Kezdem beletemetni magam Holly sörényébe, és készülök a gyorsításra. Nagyon gyorsan újabb 100 métert teszünk meg, és galoppba váltok Hollyval. Szinte hallom, ahogy John elindítja a stopperét. Minden patadobbanással egyre erőteljesebben löki el magát a pálya talajától. Egyre durvábban fúj az arcomba a szél és a sörénye, és a távot jelző póznák is egyre gyorsabban futnak el mellettünk. Holly szinte repül, könnyeden, mintha semmit sem csinálna, csupán egy felhő tetején szállna. De hallom, ahogy a kecses lábaival egyre tolja előre magát, légzése felgyorsul, és a szélnél is sebesebben süvít a póznák mellett. Egy perc se telik bele, és már túl vagyunk 900 méter megtételén, most vagyunk a kanyarban, ami után nagyjából 300 méternyi egyenes szakasz követi: a célegyenes. Amint kiérünk a kanyarból, elkezdek csattogni a nyelvemmel Hollynak, és bíztató hangokat kiabálok neki, amitől felélénkül, és az utolsó nagyjából 250-230 méteren hajrába kezdünk. Holly örül a gyorsításnak, élvezi ha futhat, így ki is használja, hogy most kapott 'engedélyt' arra, hogy száguldjon. Amint átsuhanunk a célvonalon, John leállítja a stoppert, és én felállok a nyeregben.


  Minden kedden, pénteken és szombaton több iramlóval edzünk, akik segítenek szimulálni a versenyt, és Holly is sokkal jobban tud teljesíteni, mert van egy kis motivációja. Ma 1 másik lóval fogunk együtt edzeni, a ló egy 6 éves telivér herélt, Aqua. Amíg mi bemelegítettünk, ő is, lovasa is felkészültek az edzésre. Aqua kifejezetten iramlónak van képezve, miután sajnos a galopp karrierje nem alakult fényesen, más, eredményesebbnek tűnő lovakat segít felkészíteni. Most egymás mellett ügetünk, hogy elérjük a starthelyként kijelölt távoszlophoz érjünk. A lovak élénken lépdelnek alattunk, mindketten várják már a mai edzést, Holly különösen tüzes, bár nem meglepő tőle, hisz szeret más lovakkal futni. John korábbi tanácsa alapján ma egy kényelmes 900 méteres táv vár ránk, az egyenes sprintpályán fogunk futni. Nemsokára összebólintok az iramló lovasával, és menetirányba fordítjuk a lovakat. Most úgy nagyjából 1000 méterre vagyunk Johntól, így az első 100 métert vágtában tesszük meg. Mikor elhagytuk a 900 métert jelző táblát, mindketten gyorsabb tempóra bíztatjuk a lovakat. Holly többnyire belül szeret menni, de most direkt kint futtatom, hogy szokja ezt is. A két ló fej-fej mellett halad el, már csak 600 méter van hátra. Kényelmes iramban érjük el azt a részt, ahol az ovális a célegyenesbe kanyarodik, és itt végre egyre gyorsabb iramra bíztathatjuk a lovainkat. Holly-ék szépen dübörög el, és már csak 200 méter van a pályából. Lovamat újra hajtom kicsit, míg Aquát visszafogja a lovasa: így érjük el, hogy Holly nyerjen, és önbizalmat szerezzen a versenyekre. Elsüvítünk Aqua feje mellett, a kancám gyorsan szedi izmos lábait, míg végül elhagyjuk a finish-t, és John leállítja a stoppert. 


  Szerdánként és a verseny előtti nap a kancám kímélő edzésen vesz rész. A mai napon a homokos pályán leszünk, és 400 métert fogunk futni. A bemelegítés után állórajttal készülünk a versenyre. Az edzőnk itt is mér időt, és összeveti a többi negyed mérföldes időnkkel. A rajt szépen ment, bár van még mit finomítanunk rajta. Holly jó sebességgel száguld, de nem hajtom meg túlságosan, a hajrázást most kihagyjuk. Pedig ő szívesen menne gyorsabban, de most visszafogom, hadd tartalékolja az erejét :) Végül aztán szépen süvítve átdobogtunk a célvonalon.


 Felállok Holly nyergében, és kellemes hangon lassítom a fújtató kancát. Fokozatosan vágtába, majd ügetésbe lassítom, majd kanyarodunk, és lépésben megyünk vissza edzőnkhöz. Megpaskolom a kanca izzadt nyakát, miközben szép szavakkal dícsérem, hisz remekül futott, és egy kis gyakorlással még jobb lehet majd. Úgy 10 perc kényelmes séta után visszaérünk a pálya bejáratához. John átmászik a korlát alatt, és én lefékezem előtte Holly-t. Ő megfogja a kancát, és amint leugrottam róla, elárulja nekünk az időnket, és hasznos tanácsokkal lát el a jövőre tekintettel. Megköszönöm neki, átveszem Holly kantárszárát, és megindulunk kifelé.


  Miután levonoltunk a pályáról, szépen a csutakolóhoz vezetem Hollyt, és leszedem róla az izzadt felszerelést, kötőféket adok rá, és kikötöm őt. Kinthagyom negyed órát száradni, addig én elrendezem a felszerelését, és előkeresem a pucolószerszámokat. Mikor visszaélek, kedvesen prüszkölve üdvözöl engem. Lehúzom róla az izzadtságot, majd ha jóidő van, akkor slaggal lehűtöm kicsit. törülközővel megszárítom. Ellenőrzöm a lábait, hogy nem sérültek-e meg az edzés során, de hála az égnek mindent rendben találok nála. Mikor teljesen megszáradt, kiviszem őt a karámba, hogy a többi lóval lehessen. Pár óra múlva visszaviszem a boxába, ami ezidő alatt ki lett almozva. Viszek neki friss vizet, és megkapja a vacsoráját is, és a megérdemelt dícséreteket és simogatást, majd egy almával, vagy egyéb finomsággal kívánok neki jó éjszakát. :)


 Vasárnaponként élvezi ki Holly a jól megérdemelt pihenőjét az átfutkározott hét után. A pihenőnapján a reggeli elfogyasztása után kiviszem, és többnyire a legelőre engedem ki, bár tavasszal és nyáron kéthetente kiviszem a lóúsztatóba fél órára, élvezi a vizet. Úszkálás után mikor megszáradt, kimehet a legelőre, és egész nap élvezheti a kellemes kaliforniai időjárást. Nyáron a túl nagy hőségben nem hagyom egész nap kint, de ha kellemes idő van, napnyugtáig kint teheti azt, amire született: ló lehet. :) Este alaposan lepucolom, és visszaviszem a boxába aludni.


2011. Ava & Holy Virgin