Ló neve: Bittersweet
Lakóhelye: Santa Anita Park, California
Tulajdonos: Ava
Születési év: 2007.

Hétfő/Péntek: Egyedül edzés
Kedd/Szombat: Kímélő edzés/Terep
Szerda/Csütörtök/Verseny előtt 2 nappal: csoportos edzés
Vasárnap/Verseny előtti nap: pihenőnap

  Bit edzését többnyire a listám legvégére teszem, ő a legfrisebb lovam, és hát így jött ki :P Általában reggel 8.30 körül kerül sor az én szépséges sárga kancámra, aki ilyenkor már türelmetlenül vár rám. Ma is így van. Bit már toporzékol, mikor odaérek hozzá, de sikerül megnyugtatnom őt, és kivezetem őt a boxából. Büszkén és sűrűn lépdel, nagyon fel van tüzelve. Hiába csitítgatom, nagyon ficánkolós kedvében van. Mikor kiértünk a lómosóhoz, kitögzítem ott, hogy ne lógjon meg, de nem nagyon tetszik neki, szóval sietek a csutakolóeszközök és a nyereg idehozatalával. Miután mindent Bit mellé dömpereztem, nekiállok leápolni a kancát, aki ezt egész nyugisan tűri, ám amikor lehetősége adódik rá, kikapja az ápolószereket a kezemből, és játékosan lóbálja kicsit. Nagyon aranyos, de kicsit egy idő után már fárasztó, dehát mit lehet tenni :P Amikor már nagyon unom, rászólok lovamra, és Bit kicsit sértődöttséget színlelve nyugton marad, és sikerrel kikaparom a patáit is. Megbánthattam szegény lovamat, mert nagyon be van durcizva, ezért megsimogatom a fejét, és előszedek neki egy kis répakarikát, reménykedve, hogy meg tud nekem bocsájtani, és hálistennek kedvesen hozzámbújik, ami azt jelenti, hogy már el is felejtette a nézeteltérésünket ^^ Ellenőrzöm Bit lábait, hogy minden okés-e vele, és miután mindent okésnak találok, befáslizom kecses lábait. Azután jöhet a felszerelés többi része, először is a nevével ellátott izzasztó és a nyerge kerül rá. A hevedert még nem húzom meg szorosan, csak éppen annyira, hogy a nyereg ne essen le. Végül a kötőfékje helyére kantár kerül. Már Bit is nagyon türelmetlen, nem akarom megvárakoztatni, így hát elindulunk a pálya felé.

  Bit nagyon rakoncátlan, ahogy közelítünk a pálya felé, érzi a futás örömét és hevét. Trénerünk, John Wayes szokásához híven a pálya hófehér kerítésénél vár, és mosolyogva köszönt engem, majd Bitet is, aki játékosan belecsíp az edző vállába.
 -Ma nagyon virgonc kedvében van a leányzó. -jegyzem meg, és John nagyban helyesel.
Jobbnak láttuk, ha mihamarabb elkezdjük az edzést. Meghúzom a hevedert, és hosszúra állítom a kengyelszíjat, ami a bemelegítéshez éppen tökéletes. John felsegít a nyeregbe, ami nem kis munka, mivel Bit jó mókának tartja, hogy mielőtt felugorhatnék rá, arébbandalog egy kicsit. De végül sikerül a hátára kerülnöm, és izgága kancám nyergében fellépünk a pályára. Mivel Bittel nehéz lenne lépésben haladni a pályán, John az egyik felvezetőló nyergéből vezeti Bitet lépésben, bár a kancám gyorsítani akar, nem jön össze neki :P Mikor már eleget léptünk, John a felvezetőlovát ügetésbe indítja, és Bit is üget vele. Így a legbiztosabb módszer a bemelegítésére, mert így a kancám nem tud meglógni :P Aztán megállunk, és a kengyelszíjakat szorosabbra húzom, hogy megfeleljen a galopphoz. Először még csak vágtázunk egy kicsit, a felvezetőló mellett, nem akarom, hogy Bittel elszaladjon a ló :D Mikor ez is megvolt, menetirányba fordulunk, hogy elkezdhessük a tényleges edzést.

  A helyes irányba fordulva még vágtázunk kicsit, Bit kezd még jobban feltüzelődni, amitől még inkább futni akar, és ez számomra nagyon jó, és csak remélni tudom, hogy a versenyen is ilyen virgonc lesz a kisasszony :D
 -Készen állsz? -kérdezi tőlem John, aki bármikor elengedheti Bitet.
 -Mikor nem? -kérdezem mosolyogva, és szorosra fogom a szárakat, készen állva a startra. John elengedi Bit szárát, én pedig azonnal galoppra ösztönzöm a kancát, aki nem rest kihasználni a lehetőséget. Még a jelzésem pillanatában ellöki magát lábaival a "starthelytől" és azonnal lehagytuk a trénert és a lovát. John meredten nézte stopperóráját, én meg feszülten ültem lovamon, és éreztem azt a csodálatos mozgását. Szememmel végig követem a pálya mellett elhelyezett táblákat, melyek a távot jelzik. Bit egész jó iramban halad, ha több ló lenne a pályán, úgy az élmezőny hátulja felé futnánk, ez jó taktika is, szeretek vele az élbojban kívül haladni. A táblák szerint már 1 furlongon (kb. 200 méter) túljutottunk, szóval még bőven van időnk a hajrázás előtt, magabiztosan tartom Bitet, nem hagyom, hogy kilőjjön, hisz hova rohanjon még ilyenkor? Egyenletesen lélegzett, ő is tudta, hogy még van ideje, pedig tapasztalatlan lovacska. Kényelmes tempóban hagytunk el a 600 métert, egy versenyen talán most kicsit hátrébbcsúsztunk volna, de sebaj, hisz ez csak edzés. Mindenesetre nem lassítok, ő sem szeretne visszavenni a tempójából, bár az 1000 métert elhagyva egyre inkább úgy érzem, hogy kedve támadna gyorsítani. Nem tudom mennyit hall belőle, de szavakkal is csitítgatom, és a szárral is egyértelműen jelzem neki, hogy még nem. Az utolsó 600 méter következik, és végre beértünk a kanyarba, amit angolul csak home cornernek hívnak, tekintve hogy a célegyenes előtt van. Nade mindegy. Bit a kanyarban kicsit lassít, pedig nem kéne, de megértem. Viszont a célegyenesben, az utolsó 2 furlongon kiengedem a lovamat. Bit nem tétovázik, azonnal gyorsít, remek iramot diktálva szeli a métereket, alig kell őt bíztatni. Hatalmas ugrásokkal süvít a célvonal felé. A verseny közben az utolsó 70-80 méteren megpróbálom majd előszedni a tartalékait akkor is, ha az élen van, nem kockáztatjuk, hogy előbukkanjon egy ellenfél. Ezt a taktikát viszont az edzésnél nem használom, nem szeretném a hétköznapokon is leterhelni, elég, ha a versenyen hozza a formáját. Szóval most az utolsó 100 métert is ebben a tempóban tesszük meg.

  Még bemelegítés közben pályára léptek iramlovaink, Evergreen nevezetű pej mén és Indicator, deres herélt. Ők kísérnek el minket az edzésre :D Igazából azt a célt szolgálják, hogy kikapjanak a tréningben lévő ló ellen, ezzel is önbizalmat adva jelen esetben Bitnek. Tehát ők gyengébb képességű lovak, akik még vissza is vannak fogva. Naszóval, bemelegítés után az egyedüli edzésnél látható módon közösen vágtázgatunk menetirányban, és amikor mindenki felkészült, John elengedi Bitet felvezetőlova hátáról, és a másik két ló is galoppba ugrik. Ma Evergreen lesz az igazán ellenfélnek szánt ló, őt tartja majd lovasa végig Bit mellett, hogy kancám azért átérezze a küzdelem és a verseny hevét és nehézségét. A lovak kellemes átlagsebességgel haladnak, mindhárman egymás mellett, Indicator néha kicsit leszakadozva. Bit megy legbelül, szorosan a korlát mellett. A lovak ebben a sebességben és helyzetben hagyják el a félmérföldes póznát, ami azt jelenti, hogy még 1200 méter hátra van. Mindhárman jól bírják az iramot, könnyedén szaladnak el az 1000 méteres tábla mellett, és Bit már egyre igzatottabb lesz, ahogy közelítünk a finish előtti kanyarhoz. 1400 méter után még mindig nem engedem el a lovamat, aki pedig már nagyon gyorsítana. Beérünk a kanyarba, problémamentesen fordulnak a lovak a célegyenesbe. Evergreen kitör előre, és mikor úgy 1 hosszal vezet, szabad utat engedek Bitnek. Itt még nem fogja vissza Evergreen lovasa a csődört, hogy telivéremnek a saját erejéből kelljen leelőznie ellenfelét, hisz a versenyen csak jobbak lesznek. A fiatal kanca megnyújtja és meggyorsítja ugrásait, szinte kilöki maga alól a földet, míg Evergreen marjához ér. Itt újra megfékezem lovam hajrázását, hogy egy kicsit az iramló mellett futhasson. A versenyen természetesen szó sem lesz ilyenről. Fej-fej mellett halad a két izmos telivér, jó iramot diktálva, míg az utolsó 100 méteren újra fokozatosan kiengedem, Evergreent pedig visszafogja zsokéja, így hamarosan szó szerint lecsúsznak az oldalunkról :D Bitter fut át elsőként a célon, ahogy azt megterveztük az iramlovasokkal.

  A kímélő edzés napjain is ugyanolyan gondosan bemelegítünk, hisz a hanyag bemelegítés miatt itt is ugyanúgy le lehet sérülni. Ilyenkor viszont edzésen koránt sem ugyanazt a tempót kérem a lovamtól, amit rendes edzéseken vagy versenyeken, ilyenkor visszafogom őt. Szóval, a bemelegítés után, az edzőnk most nem vágtázik velünk, hanem Bit egyedül vágtázik. Erős kéz kell hozzá ilyenkor, mert szívesen gyorsítana, de nem hagyom neki. Úgy 100-200 méter vágta után könnyű galoppba váltunk. Bőven versenysebesség alatt haladunk, nagyon kényelmes és könnyedt tempóban. Nem tetszik neki, hogy visszafogom, de nem ellenkezik. Lovam könnyeden fut alattam, igyekszem őt nem megerőltetni, így nagyjából 500 méter múlva lelassítom őt.

  A bemelegítés mellett ez is fontos része az edzésnek, így hát erre is megfelelő időt fordítok. A célegyenesen átgaloppozás után nem sokkal felállok Bit nyergében, jelezvén neki, hogy vegyen vissza a tempóból. Vonakodva ugyan, de lassít, és vágtába majd ügetésbe vált. Ügetünk úgy 20-30 métert, majd értünk jön John és a felvezetőlova. Lépésbe lassítom a kancát, és megpaskolom csatakos nyakát, a trénerünk is megdícséri őt, hisz jól szerepelt. Gyorsan ver a szíve, és nagyon fel van melegedve, így lépünk egy kört, ami nem kevés, és ezalatt bőven le tud hűlni. A kengyelszíjakat lejebb engedem, így nekem is kényelmesebben. Közben John tanácsokkal lát el minket, és elmondja az időnket is. Miután Bit minden értéke normális szinten volt, lesétálunk a pályáról.

  Kinnt leszállunk a lovakról, és meglazítom Bit hevederét. A csutakolóhoz vezetem, ahol leszerelem őt, és a felszereléseket a nyergesbe viszem. Azután jó alaposan leápoltam a lovamat, akinek jól esik a törődés. Miután szép tiszta lesz, visszaviszem a boxába, hogy biztosan lehűljön. Később visszanézek hozzá és megitatom őt, majd még később kiviszem a legelőre, ahol kedvére szórakozhat a többi kancával. Itt igazán előtör benne a csikó :) Nagyon tüneményes, de sajnos nem maradhatok sokáig őt nézni, még dolgom van. Késő délután jövök ki újra hozzá, és beviszem Bitet meg a többi lovat a tiszta istállóba, ahol megkapják a vacsorájukat. Minden lovamtól simogatással és puszival távozom ^^

Ava és Bittersweet